Elhunyt Marlon Brando, Hollywood királya

Nyolcvan éves korában Los Angeles-ben elhunyt Marlon Brando. Az eredeti CBS hírt megerősítette a Reuters, az AP, az AFP hírügynökség, a CNN és más amerikai televíziócsatornák is. A kétszeres Oscar-díjas amerikai színész botrányos figuraként, afféle „nehéz emberként vonult be a filmművészet történetébe. Leghíresebb filmjei A vágy villamosa, A rakparton, Az utolsó tangó Párizsban és A keresztapa.

Marlon Brando 1924. április 3-án a Nebraska állambeli Omahában született. A francia származású Brandeau család egyetlen fiúgyermeke már fiatal korában filmtörténetet írt. A vágy villamosa és A vad című filmekben nyújtott alakításaival a háború utáni generáció életérzéseit ragadta meg. A Montgomery Clifttel és James Deannel kiegészülő hármas skálán ő képviselte a keményebb, lázadóbb karaktereket. Olyan veretes filmekben nyújtott kimagasló alakításokat, mint a Viva Zappata, a Julius Caesar, a Lázadás a Bountyn, az Oroszlánkölykök vagy a Queimada, amelyeket aztán egyre több jelentéktelen produkció követett. Középkorú színészként A keresztapa Micheal Corleonejaként, az Apokalipszis most Kurtz ezredeseként és Bertolucci Az utolsó tangó Párizsban című filmjének főszereplőjeként visszatért a színészi magaslatokba. Forradalmasította az amerikai színjátszást a Vágy villamosában és A rakparton című filmekben nyújtott alakításával, ez utóbbiért kapta első Oscar-díját. Ambivalens megítélésű, ellentmondásos szerepeket kapott, amelyeket brilliánsan alakított.

A zömök testalkatú, keménykötésű Brando egyéniségbeli keménysége és súlyossága testére is kihatott. A 70-es évek közepére termetes kolosszussá hízott, rekordsúlya 156 kiló volt a 90-es évek közepén, amelyből később leadott. Világéletében botrányos figuraként élt, afféle „nehéz emberként”, akit nem érdekelnek a szokások. Az Amerikai Indián Mozgalom fegyveres szervezetével rokonszenvezett, A keresztapa főszerepéért kapott Oscar-díj átvételére 1972-ben egy indián nőt küldött el maga helyett. Szupergázsiért, minimális számú forgatási napokra el-elszegődött felejthető filmekbe. Egyre ritkábban mozdult ki a tahiti szigetvilágról, ahol a környék archeológiai kutatásait támogatta.

Brando magánélete sem volt felhőtlen. Három felesége közül a leghosszabb kapcsalata Taritahoz, a tahiti szépséghez fűzte, akivel a Lázadás a Bountyn forgatása közben ismerkedett meg. Hét gyermek édesapja volt, akikkel nem foglalkozott sokat. Ezért történhetett meg, hogy a 90-es évekre összecsaptak a hullámok magánélete felett: elsőszülött fia lelőtte nővére, Cheyenne barátját, mert az szerinte rászoktatta a drogfogyasztásra, ezért a fiút tíz évre ítélték. Cheyenne-t súlyos depresszió gyötörte, és öngyilkos lett.

Brando akkor lendült ki depressziójából, amikor 1994-ben a Don Juan DeMarco forgatásán megismerkedett Johnny Depp-pel, akiben fiatalkori önmagát látta. Később elvállalt egy szerepet Depp első rendezésében is (The Brave). 1996-ban Larry King CNN-es műsorában sikerült ismét vihart kavarnia maga körüla, mikor azt állította: Hollywood mindig is zsidók irányítása alatt állt, akik nem elég merészek a kezdeményezésben és újításban. Az elszabadult indulatok hatására néhány nap múlva engesztelő látogatást tett a Los Angeles-i rabbinál. Brando A dalok, amelyeket anyámtól tanultam címmel önéletrajzi regényt jelentetett meg.

Az utóbbi években magányosan élt Los Angeles-i egyszobás lakásában. A napokban olyan hírek is napvilágot láttak, miszerint az egyedül élő művész 20 millió dolláros adóssággal küszködik.

Cinematrix.hu, CBS