Konzervatív rock'n'roll

Wass Albert, Erdély, a Trianon-téma bukkan fel az Ismerős Arcok nevű rockbanda dalszövegeiben, de írtak már nótát a Mária Valéria híd átadásáról is. Legutóbbi lemezük címe: Egy a hazánk. A Hajógyári-szigeten megdöbbentenék a közönséget, pedig ez is rock'n'roll, csak konzervatív.

2004. 07. 04. 9:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az Ismerős Arcok tavaly megjelent album egy újabb ellenpéldája annak a tévhitnek, amely szerint pár színvonalas kivételtől eltekintve nincsenek hazafias érzéseket megfogalmazó zenében megkomponált, zavarba ejtően szép vallomások a hazához és a nemzethez.
Sűrű, sötét fellegek, félárbocon a megtépázott magyar zászló a lemezborítón, és elkeseredett, botjára támaszkodó, bús székely, kinek arcvonásaiba égett mély barázdákban az egész magyar történelem.
Silló Pál Ernő erdélyi grafikusművész kimondottan ehhez a lemezhez készült művei a dalszövegekhez tökéletesen illeszkedő hangulatot keltenek a hallgatóban.
Nyerges Attila eredeti szövegei és átütő hangja jól kiegészül Práder Vilmos (gitár), Kovacsik Tamás (dobok), Galambos Nándor (basszusgitár) és Tóth Mihály (ütőhangszerek) játékával. Az állandó tagokon kívül még további hat zenész teszi eklektikussá a zenekari hangzást, megszólaltatva a mezőségi brácsát, a tekerőlantot, a hegedűt és a bőgőt. A dalszövegek esetében elegendő csupán pár idézett sor annak bizonyítására, hogy fentebb említett úr szövegírói hozzáértése nem túlzás, hanem ritka és megbecsülendő kivétel. Rövid, négysoros Eskü zárja a belső borító tartalmát, mely hitvallás és tiszteletadás az egyik legnagyobb magyar író és költő, Wass Albert előtt:

„Wass Albert sírjára teszek fogadalmat:
Nem tűrök el többé semmilyen hatalmat,
Csak az Igazság és a Becsület alkotta törvényt,
A dallal és a versekkel szerzek neki érvényt.”

Erdély 2003.

„Most, hogy megjöttem, utam végén itthon vagyok és nézem a hegyeket
A partjára ülök, s a jéghideg Küküllőben hűtöm az üveget
A fenyők illatát érzem, s ha jól figyelek, hallom a szavukat
„-Isten hozott, testvér!”- súgják, és lassan meghajtják magukat…”

Természetesen vannak a zenekarnak hiányosságai is, szerencsére nem a korongon, hanem a honlapjukon, melyet nem ártana bővíteni információval, és kedvezőbb küllemmel vonzóbbá tenni.
Mindezektől függetlenül régen várt, hiánypótló munka ez, melynek hallgatása a szélesebb ismertség hiánya miatt csak egy meglehetősen szűk rétegnek nyújthat élményt. Hallhatjuk őket élőben, (és szigorúan csak élőben úgy!) az ország és Erdély minden részében kisebb klubokban és a nyár végén a Magyar Szigeten, azaz csak olyan közegben, ahová még nem ért el a kétarcúság, a Kádár-korszak retrofílingje és a Szimpla-kert bárgyú liberalizmusa. Az Ismerős Arcok üdítő színfolt a magyar underground szubkultúrában, hiszen nem áll be a tilos rádiós, belgás, szigetes életérzés szolgálatába.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.