Nyelvészet

Csekély a valószínűsége annak, hogy a magyar futballban szorgoskodókra a legcsekélyebb mértékben is jellemző lenne a latinos műveltség, így aztán minden bizonnyal ösztönösen teszik úgy a dolgukat, hogy minden pillanatban eszünkbe juthasson a „Non scolae sed vitae discimus” szentencia.

A mondás – Nem az iskolának, az életnek tanulunk – igazsága éppenúgy vitathatatlan, mint az, hogy a labdából hasznot remélők mifelénk nem a futballt népszerűsítik, hanem modern korunkat igyekeznek elviselhetővé tenni: tanuld meg, minden igaz, de a fordítottja is! Ne lepődj meg semmin, és hosszú életű – lehetsz!
Mert még azt gondolná az ember – persze, nem mifelénk –, hogy az adott szó, az aláírt papírok számítanak valamit. Még akkor is, ha egy futballista szerződtetéséről van szó, s még akkor is, ha ezt a játékost – a példa (de nem a példakép!) kedvéért – Dragóner Attilának hívják. Nincs még egy hete, hogy példás emberünk néhány napja fülig érő szájjal jelentette be, hogy megállapodott a belga FC Molenbeekkel, két esztendeig biztosan őket boldogítja (ez nekünk jó), mi több, megkapta a 26-os számú mezt (ez neki jó, gondolom). Az aláírás pedig akkora csinnadrattával járt, mintha nem is látták volna játszani őt a belgák.
Még meg sem könnyebbültünk, hogy dragónerizálatlan lett a magyar enbéegy, máris arról jött hír, hogy hősünk a belgák edzőtábora helyett Portugáliába utazott, Guimaresben tárgyal.
Az FC Molenbeek elnöke előbb hiába várta a reptéren újdonsült huszonhatosát, majd amikor megtudta, hogy délen múlatja az időt, elfaxolta az aláírt szerződést Guimaresbe, s némi FIFA-feljelentést is kilátásba helyezett.
Szigorúan jogi alapon.
Mindeközben Dragóner úr (?) azt szajkózza, hogy a szerződésben nem az áll, amiben megállapodtak. Hogy miért írta mégis alá? Válasza szigorúan nyelvi alapokon nyugszik: „Miután sem flamandul, sem franciául nem beszélek, mindez csak később derült ki.” Ugyanakkor Guimaresben azért nem haladnak előre a tárgyalások, mert várnak valakire, akivel szót tudnak érteni. Mert ahogy Neno Barros klubmenedzser mondja, „a labdarúgó sem portugálul, sem angolul nem beszél, ami természetesen nagyon megnehezíti a dolgunkat”.
Mielőtt akárki is föltételezné rólam, hogy kipécéztem magamnak D. Attilát, gyorsan közlöm, hogy ő tényleg csak példa, hiszen: Torghellét éppenhogy csak megvizsgálták az angol Crystal Palace orvosai, máris a holland Roda felé kacsintgat, Kriston fradista már mindenben megegyezett az MTK-val, mégis a német második ligás Trier várja.
És akkor még nem beszéltünk Lothar Matthäusról, aki itthon arról beszél, hogy szereti a munkáját, jól érzi magát Budapesten (ahogy korábban a hirtelen otthagyott Belgrádban), a Bildnek meg azt nyilatkozza, hogy „Rudi és én lennék az ideális megoldás a 2006-os vébére”. Azaz Völler, és ő együtt a német válogatott élén. A Kicker megerősíti Matthäus csapatfőnöki esélyeit, azt pedig mindenki döntse el maga, ki lehet-e találni ilyesmit a tények ismerete nélkül.
Ami engem illett, nálam a kapitány és Dragóner munkavállalási szempontból ugyanaz a kategória, csak egy a különbség közöttük: Matthäus beszél nyelveket.
Egyébként mindketten több hangszeren játszanak.
Szerintem hamisan.