Régi Dicsőség – made in USA

Nagy tisztelet övezi a nemzeti lobogót az Egyesült Államokban – Milyen volt valójában George Washington? – Jefferson és Washington imádtak kertészkedni – Elie Wiesel: Csak az amerikai kormány védelmezett

Nagy tisztelet övezi a nemzeti lobogót az Egyesült Államokban

Az amerikai polgárok hatvannyolc százaléka tart otthon nemzeti lobogót; amelyet sokan ki is tesznek a kertben, a bejárati ajtónál, vagy az ablakban. A csíkos-sávos amerikai zászlót nagy megbecsülés és tisztelet övezi (elégetése bűntettnek számít), olyannyira, hogy még beceneve is van: Régi Dicsőség. Nos, e csíkos-sávos Régi Dicsőséget a 2001. szeptember 11-i merénylet óta különösen sokan keresik és vásárolják. Olyan nagy lett a kereslet a nemzeti zászló iránt, hogy az amerikai gyártók már nem is bírják az iramot; a piacon megjelentek a külföldi cégek is, s a hazaiak most azért sürgölődnek a Kongresszusban, hogy elérjék: ne lehessen „made in USA” –emblémával ellátni az import-portékát, s a zászlókon, igenis jelöljék meg a külföldi eredetet! Minderről a Wall Street Journal ír, tudósítva egyúttal arról is, hogy Atlantában a július 4-i nemzeti ünnepen nyitották meg a Hazafiság Nemzeti Múzeumát.

Milyen volt valójában George Washington?

A Washington Post richmondi tudósítója – a nemzeti ünnep alkalmából – arról ír, hogy bár George Washington arcmása a papírpénztől kezdve a könyvekig és az ajándékboltok kis szobraiig, festményektől a történelemkönyvekig, mindenütt fellelhető, ám jószerével senki nem tudhatja, hogy milyen is volt valójában az elnök? Hiszen amikor Washington meghalt – 1799-ben –, még nem létezett fotográfia, s az Egyesült Államok első elnökéről készült festményeket, bizony, gyakorta befolyásolta alkotójuk szemlélete, ízlése. Egyszóval: milyen is lehetett valójában George Washington? Ezen a nyáron vörös lézerrel, centiméterenként tapogatják le arcvonásait a richmondi (ez Virginia állam fővárosa) törvényhozás épületében álló, 216 éves márványszobráról. A komputeres adatokat azután egybevetik történelmi kutatásokkal, ruháinak, cipőinek, szemüvegeinek méreteivel, és ezek után megpróbálják „megalkotni” a valahai elnök igazinak remélt portréját, sőt, életnagyságú figuráját…

Jefferson és Washington imádtak kertészkedni

A Washington Times vasárnapi melléklete ugyancsak megemlékezik az „alapító atyákról”, ám teszi ezt különleges szemszögből. Kertészkedési hobbijukról, szokásaikról ír. Kiderül, hogy mind George Washington, mind Thomas Jefferson imádtak kertészkedni; persze nem afféle konyhakertjük volt, hanem hatalmas birtokuk. Washington birtoka Virginiában, a Potomac folyó melletti Mount Vernonban volt (itt ma múzeum van). A birtok és a park elrendezését maga Washington tervezte meg, mégpedig egy könyvből tanulva a tudnivalókat. Virágokat is telepített, s kedvence egy déli magnólia-fajta, a Magnolia grandiflora (nagy virágú magnólia) volt. Jefferson az Egyesült Államok harmadik elnöke, igazi természetbarát és farmer volt, s már 23 éves korától kertészeti naplót vezetett. Ebben különféle megfigyeléseit rögzítette, időjárásról, virágokról, miegymásról. Jefferson háza és birtoka szintén Virginia államban volt: Monticellóban. Itt is halt meg, 83 éves korában, éppen a nemzeti ünnep napján, július 4-én. A tekintélyes monticellói birtokon konyhakert is volt, ahol Jefferson 330, azaz háromszázharminc-féle zöldséget termesztett. Őt tartják a paradicsom-termesztés úttörőjének az Egyesült Államokban. „A legnagyobb szolgálat, melyet valaki a hazájának tehet, hogy egy hasznos növénnyel gazdagítja kultúráját” – írta Thomas Jefferson. Aki „mellesleg” az Egyesült Államok harmadik elnöke volt.

Elie Wiesel: Csak az amerikai kormány védelmezett

A Parade című képes hetilapban – amely a Washington Post hétvégi melléklete – a Béke Nobel-díjas Elie Wiesel ír arról az Amerikáról, amelyet szeret. „Életemben fordulópont volt, amikor 1963-ban megkaptam az amerikai állampolgárságot, hiszen addig egyetlen kormány sem védelmezett, egyetlen társadalom sem akart engem. Ettől a naptól kezdve azonban úgy éreztem: kivételezett ember vagyok, hogy ahhoz az országhoz tartozhatom, amely két évszázadon keresztül, élő szimbólumként állt ki az igazságtalanság ellen, a béke és a szabadság mellett” – írja Wiesel. S bevallja azt is, hogy az amerikai zászló és uniformis mindig mély érzelmeket ébreszt benne.