Régi idők zombija

A Holtak hajnala című horror legszebb jelenetében két túlélő sakkozik egy-egy toronyház tetejéről, távcsővel és felemelt táblával tudatva egymással a lépéseket. Később azt játsszák, hogy híres színészekre emlékeztető zombikat szúrnak ki a tömegből, és agyonlövik őket. Idővel az okokra is fény derül.

Van egy jelenetsor George A. Romero 1978-as horrorklasszikusában. Nem állítom, hogy filmtörténeti – még a műfajon belül sem –, de emlékezetes. Amikor a túlélők maroknyi csapata egy bevásárlóközpontba menekül, az épületet csakhamar körülveszik a zombik (talán az emlékeik hatására gyűlnek ide, jegyzi meg egy szereplő). Egy idő után valami félreeső ajtón át beszabadulnak. Ekkor bekapcsol a pláza automatikája, vakító fények árasztják el a boltokat, s torz, fals keringő szólal meg a hangszórókból. A hagyományosan lassú mozgású, tántorgó élőhalottak birtokba veszik a kihalt bevásárlóközpontot, s embert nem lelvén bután, céltalanul turkálni kezdenek a polcokon. Játékmackót, kiskosztümöt forgatnak ide-oda, fénytelen, mit sem értő tekintettel (egyikük tétován fel is próbál egy nyári ruhát), s közben szól ez a különös, nosztalgikus keringő. Egészen olyan, mintha élnének.
Félreértés ne essék, nem várom el egy zombifilmtől, hogy a fogyasztói társadalmat kritizálja, ahogy politikai állásfoglalásra vagy az emberi viszonyok felkavaróan új ábrázolására sem számítunk. Annyit várok el tőle, hogy ijesszen meg. Ennek ellenére, amikor megtudtuk, hogy Zack Snyder azonos címen forgatja újra az 1978-as Holtak hajnalát, kíváncsi lettem, vajon őt is megragadta-e az említett jelenet, esetleg az ilyesmik késztették-e arra, hogy elkészítse a maga verzióját.
Nos, olyannyira nem ragadta meg, hogy nem is szerepel a filmben (ami ettől eltekintve viszonylag hűen követi az eredetit). Nem sajnáljuk annyira, az eredeti bármikor kikölcsönözhető, csak hát mégis bántó, hogy ezt a filmet egyszer már megcsinálták, s abban volt egy-két jó ötlet, ugye. Snydert, nyilatkozatai alapján, egyéb okok motiválták. “A régi zombifilmek élőhalottjai túl lassúak voltak, könnyen el lehetett futni előlük”, mondja. “Ki kellett találnunk a modern időknek megfelelő, korszerű zombikat.”
Én szerettem a régi idők zombijait. Nem vagyok a műfaj rajongója, de lassú, csámpás botorkálásuk közben mindig volt idő megszemlélni buta, mérhetetlenül üres ábrázatukat, s ebben csakugyan volt valami félelmetes. Az ember tényleg könnyen elfutott előlük, de inkább földbe gyökerezett lábbal bámulta ezt az abszurd, esetlen tömeget (a régi idők zombijai ugyanis, kicsavart végtagjaikkal, sután és ügyetlenül közlekedtek).
Erre ma nincs idő. A korszerű zombi nagyon gyors. Terminátorként fut versenyt a teherautóval, s amikor nem akad dolga (nincs táplálék), akkor is elfoglalja magát, például a fejét veri a falba, sőt, egy alkalommal helybenfutást végez. Csoportba verődve rohan a túlélők után, egy szemvillanás alatt benépesítve tisztást és parkolót, mintha irtózna az üres terektől (ez gyakran szerepel a filmben, a rendező biztos sokszor látta a Hair végét). A korszerű zombi szülni is tud, és hosszú ideig mardos minket a kétség, vajon egészséges vagy kapásból randára sminkelt babának ad-e életet (nem áruljuk el).
Horrorfilmet újraforgatni divat, utoljára a Texasi láncfűrészes gyilkost érte utol a végzet, amelynek eredetije (félrevezető címe ellenére) valóban remekmű, remake-je pedig hasonló tévedés. A Holtak hajnala a végén tér el a legmarkánsabban elődjétől. A hátsó főcím közben, tehát már a történet lezárultával, néhány élőhalott váratlan csapást mér hőseinkre. Barátságtalan lépés a katasztrófát kötelező jelleggel túlélt kis csapattal szemben. Talán ideológiai megfontolásról van szó (a korszerű zombi hatékony, nem végez félmunkát). Persze értjük: nincs menekvés, ez maga a földi pokol. Nem kell sajnálkoznunk, a kutya túl fogja élni, őt nem bántják a zombik. Viszont nehézkes lesz rá alapozni a második részt. A váratlan befejezés tehát azzal kecsegtet, hogy az alkotók egyszer s mindenkorra elzárták magukat a folytatás lehetőségétől.
Még egy önkritikus pillanat van. A szereplők, mint említettük, egy ponton hírességekre emlékeztető zombikra lőnek célt. Irigységük jogos. Ez az örök B-kategóriás színészek bosszúja.