A riporternő esete a görög királyokkal

Csisztu Zsuzsával akkor jártunk a legjobban, ha semmi nem jutott eszébe, s csak azt ismételgette, vég nélkül: bizony, bizony. Ennél sokkal zavaróbbak voltak baklövései, mint amikor például a Trója ellen a görög hadakat vezérlő két görögből, Agamemnónból és Meneláoszból trójai hercegeket csinált.

Lőcsei Gabriella
2004. 08. 17. 12:22
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Meneláosz jó fiúcska,/ csak, mint férj, egy kissé lusta. Így Heléna, bújában,/ elbujdosott Trójában. Ezt a csacska verset valamikor a 60-as, 70-es évek fordulóján az ókortudós Devecseri Gábor rögtönözte egy televíziós játék alkalmával, amikor azt a feladatot kapta, hogy pár könnyen megjegyezhető sorban foglalja össze a trójai háború történetét. A Homérosz-fordítónak (is) „verhetetlen” Devecseri nem kevesebbet tanúsított e hevenyészett négy(?)sorosával, mint azt, hogy a televíziós ismeretterjesztésről legalább olyan pontos fogalmai vannak, mint az ó-görög irodalomról. Aki a televízióból óhajtja felcsipegetni az antik világgal kapcsolatos tudnivalókat, könnyen megjegyezhető, saját életéhez is adaptálható közhelyeket akar kapni, vélhette a televízióban mókázó Devecseri Gábor. Reklámszövegeket, gyermekverseket. De azt azért általában elvárják az emberek, hogy e felszínességek hitelt érdemlőek legyenek. Így van ezzel az athéni olimpia nézőserege is. Az ó-görög kultúra iránti fokozott, ám felszínes figyelemre számíthattak a nyári játékok rendezői is. Ezért azután az Akropolisz lábainál zajló sportesemény nyitányaként látványos jelzésekkel idézték fel azt a gazdag örökséget, amelyet az ógörög városállamok hagytak az emberiségre. Leleményes elgondolásaiknak köszönhetően felemelő volt az a pár perc, amelyben élőképek, elektronikus trükkök, fény- és hanghatások segítségével sok száz esztendő szellemi hagyatékát, építő- és szobrászművészetét, mitológiáját, irodalmát, zenéjét megjelenítették, az embert dicsőítvén.

Nem is lett volna semmi baj ezzel a rendkívül ügyesen elgondolt és kivitelezett ünnepséggel, ha nem zavarták volna meg a Magyar Televízió kiküldött munkatársai, akik lázas igyekezettel, ám felkészületlenül kommentálták az athéni eseményeket. Főleg Csisztu Zsuzsának volt állandó beszélhetnékje, s miket mondott, édes Istenem! A legjobban akkor jártunk vele, ha semmi nem jutott eszébe, s csak azt ismételgette, vég nélkül: bizony, bizony. Ennél lényegesen zavaróbb volt a jelenléte, ha csacsiságokat mondott, félretájékoztatva a gyanútlan hallgatóságot. Nem tudom, másnak mikor fogyott el a türelme a sok sületlenség hallatán, e sorok írója akkor kapott gutaütést, amikor a Trója ellen a görög hadakat vezérlő két görögből, Mükéné királyából, Agamemnónból és a testvéréből, Meneláoszból trójai hercegeket csinált. Bizony, bizony… Körülbelül akkora baklövés ez, mint Petőfi Sándorból Habsburg főherceget fabrikálni március 15-én, vagy, közelebbi példával élve: az Egyesült Államok jelenlegi elnökét iraki államférfiúvá előléptetni. Ha véletlen baki lett volna a két nevezetes görög „áthelyezése” az ellenség táborába, bizonyára helyesbítette volna elszólását az egymillió forintos tiszteletdíjáért már Athénbe indulása előtt is sokat emlegetett riporternő. (Lett volna rá alkalma, mondjuk tizenkét bizony-bizony helyett…) De nem, Csisztu Zsuzsa meghagyta hallgatóságát abban a hitben, hogy ez a két mondabeli (s föltehetőleg történelmi) alak a csellel bevett, majd kifosztott, meggyalázott, felgyújtott és földig rombolt város, Trója hercege volt.

Nem várja el az ember, hogy Athénba való indulása előtt a televízió kiküldöttje elolvassa az Iliászt, az Odüsszeiát, és mindazt az ógörög irodalomból, amiben Agamemnón és testvére szerepel. Sőt, még azt sem remélhetjük, hogy az antikvitás legfontosabb tudnivalóit elsajátítandó, gyorstalpaló tanfolyamokon készülnek fel megbízatásukra az elektronikus média szakemberei. Ó, dehogy! (Még utóbb saját kicsinységükre döbbentené rá őket egy ilyen futólépésben elvégzett fejtágító!) Az viszont nem minősülne túl nagy követelménynek, hogy a saját közegükben, mondjuk a kereskedelmi televíziókban, megtekintsék azokat a szuperprodukciókat, amelyek számukra is emészthető formában tálalják a görög mitológiát, az ókori mondák világát. Az amerikai filmipar (európai segítséggel vagy egymaga) szívesen, egyre szívesebben dolgozza fel a híres ókori történeteket. Aki például a trójai háborúról akar amerikai felfogásban hallani, két produkció közül is választhat mostanság, az egyiket a budapesti mozikban játsszák, a másikat az olimpia hetében sugározta a TV2. Ebbe a kétrészes filmmesébe kicsit a görögök is besegítettek, talán ennek köszönhető, hogy az indulás (amikor a forgatókönyvíró is, a rendező is ragaszkodott az eredeti forrásokhoz), nem is volt rossz. Aztán, persze, mikor már csak azokra a jellegzetességekre „kattantak rá”, amelyek az amerikai közember számára is fogyaszthatók – csókos romantika, kispályás testvériesség, közösülés a márvány asztalon, az előkelőség kinyilvánítására – kicsit összekavarodott John Kent Harrison mozijában a hősi múlt és a törpe jelen. Arra azonban jó volt ez a valamiképpen az athéni olimpiai játékokra is rímelő televíziós bemutató, hogy a maga hatásos eszközeivel, pompás képeivel, tömegjeleneteivel, szép emberpéldányaival a lehető legszélesebb körben bizonygassa: voltaképpen „egyenes ági” leszármazottai vagyunk mi, XXI. századbeliek az ókori embereknek, a mondák héroszainak is, a valóban élteknek is. Csak egy kicsit deformálódtak bennünk, modern halandókban a nemes és az ártalmas tulajdonságok egyaránt. Legfeljebb gyűlölni s harácsolni tudunk még antik előképeinknél is hatásosabban.

Amúgy, nagyjából, minden a maga rendje s módja szerint zajlik az olimpia napjaiban a Magyar Televízióban. A legfőbb áldás, hogy van műsor, amit nézni is lehet. És vannak ügyes tudósítók is. Lehet, hogy a záróünnepélyről ők tájékoztatják a hazai publikumot? (Mire e sorok nyomtatásban megjelennek, túljutottunk az utolsó athéni ceremónián. Négy éven át azt idézi majd a sportvilág, amit a jó és a vitatható színvonalú tudósítások most megörökítenek. Sőt, örök időkre úgy vonul be sporttörténetünkbe a XXVIII. Nyári olimpia, ahogyan a közszolgálati televízió tudósítói csapata anyagait tető alá hozza. Ezért nem késő sohasem a minőséget kérni számon a magyar nyelvű sportközvetítésekről határozó média-moguloktól.)

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.