Dzsentry Gábor

Lassan az egész demokrácia elmehet a sóhivatalba. „Na és” ország lettünk, vagy a „miazhogy” birodalma tetszés szerint, ahol a hatalom birtokosai azt csinálnak, amit csak akarnak, ráadásul akkor és úgy, ahogy az nekik tetszik, ugyanis immár nem a köz, hanem a píár őrködik tetteik fölött. S ez a pártokra is érvényes.

Demokráciában a program nélküli szervezetek a tagság családtagjainak szavazatain kívül egyetlen voksra sem számíthatnak, mifelénk elég kijelenteni, hogy mi vagyunk a centrum, az aranyos kicsike, akit a nagyok úgy is bántani fognak, és máris x-el a megvezetett emberek serege. Demokráciában a gyűlöletkampány sem menő, nálunk azonban a városapasztó vérszívó vidékre, s az inkvizíció felélesztésén munkálkodó katolikusokra kiélezett választási hadjárat EU-s képviselői mandátumot eredményez. No és demokráciában a főváros polgárai már rég felnyalatták volna a főpolgármesterrel a belvárost, leginkább az első tavaszi olvadáskor, amint a hólével elegyedő mirelit ürülék mindent beterít. Ilyen csúfság azonban minálunk nem történik, mert Budapestnek Demszky kell, illetve új metró, amiből ugyan egy árva milliméter sincs, és két éven belül nem is lesz kész, de sebaj, a lényeg, hogy valamelyik külső kerületben már bizonyára épül a világváros. Erre utal, hogy a fővárosi píár csapat időről-időre munkavédelmi bukósisakot nyom a főnök fejébe.
Városmenedzseri analfabétizmusa ellenére azonban Demszky Gábor a világ végezetéig eljátszhatta volna a főpolgármester szerepét – ugye a píár -, ha nem követ el egy apró hibát. Magyarán ha nem száll el az agya.

- Olyan látszatot keltettem, mintha túlnyújtózkodtam volna a takarómon – nyilatkozta Budapest első embere a Népszabadságban, hozzátéve: olyan látszatot keltettem, mintha dzsentri típusú, nagyuras allűrökkel rendelkező politikus volnék.
Micsoda önkritika! Az underground identitású liberális politikus, amint beismeri, hogy mivel a hűséges média elhitette vele, bármit megengedhet magának, hát bármit meg is engedett magának. Kár, hogy a látványos bűnbánatból semmi sem igaz. Méghozzá azért nem, mert a főpolgármester totálisan félreérti a számára vadonatúj helyzetet.

Ugyanis nem a takarón túl történő nyújtózkodás látszatával van baj, hanem, hogy alapjáraton túl nagy lett a takaró. Ami aztán magával hozza, hogy bizony főpolgármesterünknek eszébe nem jutott volna elgondolkodni, pláne pironkodni a horvát rancsos, terepjáró flottás, sofőrös hivalkodó hétköznapjai okán, amennyiben a morális disznóságok nem kerülnek napfényre. Ráadásul Demszky Gábor nem azért aggódik, mert 2006-tól majd nem ténykedhet hőn szeretett városának fölvirágoztatásán – hiszen ezt már megtehette volna eddig is -, hanem egyszerűen csak a kényelmét, pontosabban a kényelmes életet biztosító státuszát félti. Mert amennyiben két esztendő múlva főpolgármesterként megbukik, akkor EU-s képviselőként sincs jövője. Márpedig állás nélkül nehézkes a birtokot fönntartani, s közben a tizenkétmillió forintnyi adóságot is törleszteni. Még egy ilyen kitűnő befektetőnek is.