Aztán befutott a hír, hogy saját kérésére megválik posztjától Pintér Dezső, a TV2 elnöke. Pedig az elnök úr üde színfoltja volt a magyar televíziózásnak, a nemzeti ünnepeken elmormolt köszöntőit már hetekkel korábban izgatottan vártam, mert születési rendellenességből kifolyólag kedvelem a giccses lózungokat (az iskolai ünnepségeken is mindig nagy élvezettel figyeltem az igazgatói küszködéseket), és Pintér Dezsőt ebben a műfajban bizony még a politikai elit tagjai sem tudták megszorítani. A pintérmonológ, mint műfaj eltűnése miatt érzett bánatomat Lóránt Gergely, a kereskedelmi csatorna marketing és pr-vezetője sem tudta enyhíteni, bár olyanokat nyilatkozott a Magyar Távirati Irodának, mint például hogy “a csatorna továbbra is az értelem és érzelem televíziója szeretne lenni”.
Már épp kezdtem beletörődni, hogy ez a nap menthetetlenül a totális búskomorság jegyében telik el – ami egy november elsejétől nem is olyan meglepő -, amikor Olaszországban dolgozó, de most Mindenszentekre hazalátogatott ismerősöm hívott föl telefonon, mivel hónapok óta nem hallott felőlem. A kivel mi történt perceket, illetve a családi és baráti körben lezajlott események taglalását követően egyszerre azzal állt elő: “Gondolom idehaza is jókat röhögtetek az Európai Unió alkotmányának aláírási ceremóniáján történteken.”
Sebtiben végiggondoltam a múlt hét pénteki tudósításokat, ugye a délelőtt 11 órakor kezdődő ceremónián először elhangzott az unió himnusza, majd Walter Veltroni, Róma főpolgármestere köszöntötte az EU állam- és kormányfőit, valamint a külügyminisztereket, aztán a capitoliumi díszteremben – ahol 1957. március 25-én a mai EU elődszervezetei, az Európai Gazdasági Közösség és az Európai Atomenergia Közösség is megalakult – az aláírók sorra az emelvényhez járultak, és aláírásukkal szentesítették a dokumentumot. Mindebben kevés tréfás momentumot találtam, esetleg Kovács Lászlón tudtam volna mosolyogni, ha az exkülügyminiszter európai jelenléte nem a siralmas kategóriába tartozna inkább.
Olaszba szakadt ismerősöm picinyt elcsodálkozott a tudatlanságomon, mert mint elárulta: meg volt győződve róla, hogy idehaza a média a Rómában történt fiaskóval van tele. Ő ugyanis az olasz televízió élő közvetítését figyelte, és ott egyértelműen hallható volt, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnökét Gyurcsányinak nevezték az ünnepségen. Ami persze odakint senkinek sem jelentett semmit, hiszen valószínűtlen, hogy a Kulcsár-ügy a Capitolium dísztermébe is begyűrűzött volna, mégis a magyar “ny” betű ilyetén értelmezése miatt nem a kormányfő, hanem bizonyos Gyurcsányi szignálta az uniós alkotmányt. És, hogy ez minimum vicces.
Mire megemlítettem, hogy volt már ilyen kavarodás itthon is, amikor a szocialista miniszterelnököt a sajtó kedvéért idő előtt összerántott érettségi találkozóján egykori tanára nevezte következetesen Gyurcsányinak. Vagyis tévedések sorozata ez az egész Gyurcsány/Gyurcsányi-ügy, már csak azt kell kideríteni, hogy valójában ki tévedett: az EU ceremóniamestere, Tungli Gyula, Gyurcsány Ferenc osztályfőnöke, a nyugdíjas magyartanár, avagy Kulcsár?
Nem nagy dolog, hiszen tulajdonképpen egy árva „i” betű felől kell határozni. Amire előbb-utóbb úgy is fölkerül a pont.
digitális polgári körök
Karácsonyi akcióba kezdett a Női DPK + videó
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!