Jézus születésére várva

Holnap kezdődik a karácsonyi várakozás négy hetes időszaka, az Advent. Eleink még szigorú böjtöt tartottak, rorátéra jártak, gonoszűző varázslásokat végeztek. E célt szolgálta a mai adventi koszorú őse is. E hagyományt egy német lelkész elevenítette fel, aki híveivel naponta egy gyertyát gyújtott koszorúján Karácsony ünnepére várva.

A latin eredetű adventus megérkezést jelent. A Jézus születésére való várakozás, a felkészülés időszaka az András napjához legközelebb eső vasárnap és december 25-e közé esik. Advent első vasárnapja legkorábban november 27-én, legkésőbb december 3-án lehet.

Advent első vasárnapja egyben az egyházi év kezdete is, eredete az V-VI. századra nyúlik vissza. Eleink még szigorú böjttel ünnepeltek, napfelkelte előtt hajnali – úgynevezett „aranyos” – misét tartottak, melyhez több néphagyomány is kötődött: roráte előtt minden ólat, istállót be kellett zárni, harangozás előtt jártak ugyanis a boszorkányok. Ha az eladósorban lévő leány hajnalban háron kis darabot letépett a harangkötélből, s azt hajfonó pántlikájában viselte, farsang idején sok kérőre számíthatott.

Az advent ünnepi hangulata a keresztény időkben a lelki elmélyedést szolgálta; 1611-ben a nagyszombati zsinat advent első vasárnapjától vízkeresztig megtiltotta az esküvőket, zajos mulatságokat. Szent András napjától viszont megkezdődtek a disznóölések és -torok, tiszteletben tartva a vallási hagyományok által megjelölt böjti napokat, a szerdát és a pénteket.

Az adventi koszorú eredete az ősi időkbe nyúlik vissza, s a téli napforduló szokásaihoz köthető. Az északi néphagyomány szerint ugyanis a zöld, piros, arany és sárga szalaggal díszített, vesszőből, fűz- vagy fenyőágből kötött koszorúk elűzik a gonosz szellemeket az év legsötétebb hónapjában. (A zöld a termést, a piros az életet, az arany és a sárga a fényt szimbolizálta, a kör alakú forma az örökkévalóság jelképe, a varázserőé, ami soha el nem múlik.)

A mai adventi koszorú készítése a 19. századi Németországban jött divatba: Johann Hinrich Wichern evangélikus lelkész híveivel közösen készített koszorúval próbálta múlatni az időt, Karácsony ünnepére vára. Eredetileg minden nap egy gyertyát gyújtottak. Ma az adventi koszorún négy gyertyát gyújtunk: az elsőt a Karácsonyt megelőző negyedik vasárnap reggelén, a következőket egy-egy héttel később, úgy, hogy minden alkalommal eggyel több égjen. A vallási szokások szerint a koszorú három lila és egy rózsaszín (esetleg fehér) gyertyából áll. Utóbbit a harmadik héten, örömvasárnap lobbantják fel.

Az adventi naptár eredete némileg homályos: van, aki Wichern koszorújára vezeti vissza (a kihajtható lapocskák „helyettesítik” a naponta gyújtott gyertyákat), egy másik változat szerint egy édesanya találta ki, hogy fékezze karácsonyváró kisfia türelmetlenségét. A mama – állítólag – egy kartonlapba huszonnégy ablakot vágott, és az ablakok mindegyikére egy bonbont akasztott. A történet szerint a gyermek felnőtt, és árusítani kezdte az édesanyja által kitalált kalendáriumot.

Forrás: extra.hu, sulinet.hu, kunmajsa.hu