Pokorni: Magyar Bálintot félrevezették munkatársai

„Te jól tudod, a költő sose lódít: az igazat mondd, ne csak a valódit,” József Attila üdvözli így, tegezve Thomas Mannt, maradjon hát itt is a személyes megszólítás a politikában szokásos távolságtartó önözés helyett. Sok kérdésben volt és lesz is közöttünk vita, de úgy láttam, hogy őszinte meggyőződésből fakad az egyházi iskolák kapcsán oly sokszor elmondott mondat: ne tegyünk különbséget gyerek és gyerek között. Ezért látom értelmét e levélnek – olvasható Pokorni levelében.

A minap a parlamentben végighallgattam Harrach Péter kérdésére adott válaszodat, mely szerint többet költünk az egyházi iskolákba járó gyerekekre, mint az önkormányzatiakra. Nem hangzott ugyan el, hogy ezért én lennék a „felelős”, de „igazságos” lépésként szóltál arról, hogy az egyházi iskolába járó gyerekek támogatását csökkentenétek. A beszédek elhangzása után megkérdeztelek, hogyan jöttek ki ezek a számok. Részletesebb válaszként az Oktatási Minisztérium közleményét adtad oda. Volt időm alaposan áttanulmányozni – írja a fideszes politikus.

Minisztériumi munkatársaid azt állítják, hogy az önkormányzati intézményekbe járó tanulókra évente 434 ezer forintot költünk, míg az egyháziakra 449 ezret. Mi ennek a magyarázata? Javaslom, hogy vegyük kézbe a minisztérium másik kiadványát is, mely a Statisztikai tájékoztató Oktatási évkönyv 2003/2004 blikkfangos címet viseli. Ha a létszámadatokat vizsgáljuk, látható, hogy az óvodában 313 ezer önkormányzati óvodásra 7 ezer egyházi óvodás jut. Tehát minden 44. óvodás jár egyházi óvodába. A gimnáziumokat vizsgálva 151 ezer önkormányzati gimnazistára jut 31ezer egyházi gimnazista, tehát több mint minden 5. gimnazista egyházi iskolába jár. A többi intézménytípus aránya e kettő között van. Ha a 2004. évi költségvetést nézzük, látjuk, hogy egy óvodás állami normatívja 189 000 forint/gyermek, míg a gimnazistáké 248 000 forint/tanuló – szögezi le Pokorni.

Lassan dereng a kép. Hol a turpisság a kommunikációs anyagokban. Az önkormányzati és az egyházi oktatási rendszerek szerkezete igen eltérő. Az önkormányzati: egy piramis, a legtöbb gyerek óvodába jár, a legkevesebb a gimnáziumba. Az „olcsóbb” szinten sokan, a „drágábba” kevesebben. Az egyházi iskolarendszer pont fordított: egy csúcsára állított piramis képét mutatja. Az „olcsóbb” óvodákat kevesen, a jóval többe kerülő gimnáziumi képzést sokan veszik igénybe. Szociológusként te is tudod ennek az okát: a Kádár-rendszer idején csak tíz szerzetesi gimnázium működhetett, az újrainduló iskolák zömmel gimnáziumok voltak. Természetes élethelyzet, hogy óvodánál a közeli önkormányzatit választja valaki, ám a gimnáziumnál már alaposan mérlegelve sokan az egyházi iskolát keresik – olvasható a levélben.

Pokorni Zoltán hozzáteszi: minisztériumi munkatársaid nyilván tudják a fentieket, ám mégis egy durva átlagszámítással (összes támogatás / összes gyerek) vezettek félre téged és nyilatkozataid alapján még oly sok embert. Nem vizsgálom, hogy mi mozgatta őket, de látom azt a kárt, amit okoztak. Szembefordították egymással az iskolákat, a szülőket, a pedagógusokat, nagyon sok emberben megingatták az oktatási minisztériumnak és vezetőinek igazmondásába vetett – bizonyára még meglévő – hitüket.