A II. világháború befejezése után 60 évvel az országos médiában napirenden tartott náci tömeggyilkosságok – a haláltáborok borzalmai, a Wehrmacht, az SS és a Gestapo kegyetlenségei, a német tengeralattjárók kereskedelmi hajók elleni támadásai, a civil lakosság elleni atrocitások, a partizánok sikereiről szóló hosszú újságcikkek és többórás filmsorozatok és az Európában már vetített, Hitler utolsó napjairól szóló film és a főszereplő Bruno Granz Oscar-díjas esélyei – után az amerikai közvélemény a múlt héten két újabb Hitlerről szóló tudósítással lett gazdagabb: a fasiszta diktátor termékeny festőművész és korrupt adócsaló volt.
Klaus Dieter Dubon, egy nyugdíjas bajor közjegyző a müncheni állami archívumban kutakodva kiderítette, hogy Hitler 405 500 birodalmi márkával (mai pénzben mintegy 6 millió euró vagy 4 millió angol font) tartozott a német államnak.
„Nemcsak, hogy tartozott, de éveken át kitalált ürügyekkel tömte az adóhivatalt, hogy elodázza a fizetést. Hitler a börtönévei után 1,2 millió márkás jövedelemhez jutott a „Mein Kampf” kiadásából, amiből egyből dúsgazdag ember lett. (A weimari köztársaságban abban az időben egy tanár évi 4800 márkát keresett – a szerző) Ám hosszú éveken át nem fizette meg utána a jövedelemadót, így 1934-ig 405 500 márkás adósságot halmozott fel. 1945-ig összesen 7,6 millió adómentes birodalmi márkát tett zsebre szerzői jogdíjként. Később ebből a pénzből vett egy luxus Mercedest, amire felfigyelt az adóhatóság, de Hitler azt a választ írta, hogy bankkölcsönből vette, és amikor az adóellenőrök kiderítették az igazságot, akkor hosszú levelezgetésbe kezdett a részletfizetés mikéntjéről. Adolf Hitler 1933-as hatalomra jutása után a fasiszta állam elengedte a vele szemben fennálló követeléseit, és Hitler egy év múlva már kancellárként évi 2000 márkás adómentes jövedelmet biztosított a vele szemben eljáró adószakembernek” – nyilatkozta Herr Dubon a Reuters müncheni tudósítójának.
A közelmúltban Hitlerrel, pontosabban négy festményével foglalkozott az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága is. A vízfestmények hányattatott sorsa 1945-ben kezdődött, amikor az amerikai csapatok egy német kastélyban megtalálták a négy „A. Hitler” szignós alkotást. A képeket Heinrich Hoffmann fényképész rejtette el, aki a náci diktátortól kapta az 50. születésnapjára.
Az alkotásokat az amerikaiak Virginiába, a hadsereg művészeti értékeket őrző központi raktárába szállították. Húsz évvel ezelőtt Hoffmann Nyugat-Németországban és az USA-ban élő örökösei „háborús időkben elkövetett fosztogatás” címén pert indítottak az amerikai kormány ellen és kérték a négy festmény visszaszolgáltatását a volt tulajdonos családjának. Az örökösök minden alsóbb szinten elvesztették a jogi küzdelmet, és az ügy a fellebbezések után most került a washingtoni Legfelsőbb Bíróság elé.
A bírák rövid ítéletükben a hadsereg ügyvédjeinek álláspontját fogadták el, és véglegesen elutasították a család kérelmét. Az amerikai kormány képviseletében fellépő katonai jogászok az évtizedek során kitartóan hangoztatták, hogy a véreskezű diktátor alkotásai Németország 1945 utáni „nácítlanításának” fontos részét képezik, és ezért nem lehet a képeket a nemzetközi műkincsforgalomba bevinni.
Adolf Hitler 1909 és 1945 között több mint 3400 festményt és rajzot készített. Egy hat évvel ezelőtti árverésen két darab, 1911 és 1914 között festett képéért ismeretlen vásárlók 131 ezer dollárt adtak, míg 2002. április 18-án Londonban egy angol család birtokában levő „Franziskanerplatz, Wien 1912” nevű Hitler-képért egy magát megnevezni nem akaró műgyűjtő 10 ezer angol fontot fizetett.
A háború után a még fennmaradt Hitler-képeknek túlnyomó része ismeretlen helyen és kezekben van.
Forrás: Associated Press, Reuters, BBC News
A Paloznaki Jazzpiknik sztárfellépőjének erősen kötődik Magyarországhoz, mindig olyan érzése van, mintha hazatérne ide
