Megszűnik a Parád Kristály

Bár a tulajdonosok bevételt sem vártak volna a társaságért cserébe, mégsem sikerült befektetőt találni a Parád Kristály Rt.-re. A több mint háromszáz éves, turistalátványosságként és ipari múzeumként is funkcionáló cég tavaly 240 milliós veszteséget termelt.

MNO
2005. 01. 06. 14:59
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A cég már hónapok óta befektetőt keresett a manufaktúrára, de nem sikerült olyan érdeklődőt találni, aki kellő garanciák mellett vállalta volna a vállalat reorganizációját és további működtetését – mondta Vincze András, a PKM Rt.-ben áttételesen meghatározó tulajdonos Magyar Befektetési és Vagyonkezelő (MBV) Rt. vezérigazgatója. A Figyelő beszámolói szerint a kézi készítésű üveg- és kristályárura szakosodott cég egyébként 2004-ben már mintegy 240 milliós veszteséget termelt, bevétele pedig 1,1 milliárd forintról egymilliárdra esett vissza.

A több mint háromszáz éves múlttal büszkélkedő, egyben turistalátványosságként és ipari múzeumként is funkcionáló Parád Kristály Manufaktúra (PKM) Rt. a környék egyetlen nagyobb foglalkoztatója négyszáz fős létszámával. Az asztali üvegeket gyártó üzemben azonban karácsony előtt leállt a termelés, s a hitelezők felszámolási eljárást kezdeményeztek a cég ellen, amely összesen háromszázmillió forinttal tartozik a bankoknak és a szállítóknak.

A vezérigazgató szerint az MBV Rt. még bevételt sem várt a patinás cégért, ennek ellenére nem akadt olyan befektető, aki a magas hitelterhek és a nagyon nehéz piaci viszonyok ismeretében tulajdonosként a jelenlegi formájában tovább vitte volna az ügyeket.

A PKM-ben – a helyi menedzsment elképzelései szerint – január 10-én indulhatna újra a termelés, és valószínűleg csak január elején kerül sor a felszámoló kijelölésére. A tőkehiány számlájára írható, hogy a termékkínálattal nem sikerült a nagyobb nyereségtartalom felé elmozdulni. Ráadásul az apró méret és a fillérekért dolgozó távol-keleti konkurencia okán a vásárlók felé sem sikerült érvényesíteni a dollár gyengüléséből adódó nagymértékű fedezetcsökkenést, illetve a nyereségtartalom teljes eltűnését.

A Parád Kristály Manufaktúra még 1993-ban került a Wallishoz, ám a cég 2002 végén úgy döntött: portfóliótisztítás keretében kiszáll az üzletből. Bajnai Gordon, a Wallis vezérigazgatója a Figyelőnek korábban azzal indokolta a lépést, hogy a cég nem érte el a Wallis által megcélzott kritikusméretet, s a „növekedési potenciál„ már akkor sem felelt meg a holding elvárásainak. Ekkor a Nagy Imre nevével fémjelzett vezetői csapat – két lépésben – kivásárolta a Wallis részesedését, és megpróbálta helyes útra terelni a céget.

A helyzet azonban az elmúlt évben tovább romlott, s a nullszaldós működés is mind elérhetetlenebbé vált. A PKM tavasszal látszólag fellélegezhetett, hiszen a munkaerő-piaci válsághelyzetek kezelésére létrehozott alapból áprilisban 49 millió forintot kapott. Ez azonban csak arra szolgált, hogy megtarthassák a 400 fős létszámot, s ne kelljen 185 főt elbocsátani. (A cég vezetése szerint zömmel olyan jól képzett üveges szakmunkásokról van szó, akiknek kiesése nem pótolható könnyen.)

Augusztusban azonban már annyira rossz volt a helyzet, hogy az addigi tulajdonos-vezető, Nagy Imre és tulajdonostársa, Hajdú László jelképes áron eladták a céget az állami tulajdonú Magyar Befektetési és Vagyonkezelő (MBV) Rt. vállalatainak. Az MBV a salgótarjáni üveggyárat, az ST Glass Rt.-t is birtokolja, így a manufaktúra vezetői akkor a salgótarjáni és a parádi üveggyártó cégek közötti együttműködésben látták az esélyt a megmenekülésre, s feltehetően az államtól további segítséget reméltek.

A tulajdonosi viszonyok azonban nemhogy megoldódtak volna ezzel a lépéssel, hanem éppen tovább bonyolódtak. Az eredetileg a Magyar Fejlesztési Bank alapította vagyonkezelő cég, az MBV Rt. 2003-ban került az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-hez. A szervezet azonban szeptemberben eladásra hirdette az MBV Rt.-t, amelyet végül pár hete, december elején értékesített is. A vevő a Saye Kft., amely mögött hazai magánszemélyek – köztük Vincze András, az MBV mai vezérigazgatója – állnak. Az MBV vételára 1,2 milliárd forint volt.

Pár hónap alatt így gyakorlatilag két tulajdonosváltást élt meg a válságos helyzetű Parád Kristály, amelynek jelenlegi tulajdonosa már csak a felszámolási eljáráson keresztül látta megmenthetőnek a helyzetet.

Forrás: Figyelő

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.