A cég már hónapok óta befektetőt keresett a manufaktúrára, de nem sikerült olyan érdeklődőt találni, aki kellő garanciák mellett vállalta volna a vállalat reorganizációját és további működtetését – mondta Vincze András, a PKM Rt.-ben áttételesen meghatározó tulajdonos Magyar Befektetési és Vagyonkezelő (MBV) Rt. vezérigazgatója. A Figyelő beszámolói szerint a kézi készítésű üveg- és kristályárura szakosodott cég egyébként 2004-ben már mintegy 240 milliós veszteséget termelt, bevétele pedig 1,1 milliárd forintról egymilliárdra esett vissza.
A több mint háromszáz éves múlttal büszkélkedő, egyben turistalátványosságként és ipari múzeumként is funkcionáló Parád Kristály Manufaktúra (PKM) Rt. a környék egyetlen nagyobb foglalkoztatója négyszáz fős létszámával. Az asztali üvegeket gyártó üzemben azonban karácsony előtt leállt a termelés, s a hitelezők felszámolási eljárást kezdeményeztek a cég ellen, amely összesen háromszázmillió forinttal tartozik a bankoknak és a szállítóknak.
A vezérigazgató szerint az MBV Rt. még bevételt sem várt a patinás cégért, ennek ellenére nem akadt olyan befektető, aki a magas hitelterhek és a nagyon nehéz piaci viszonyok ismeretében tulajdonosként a jelenlegi formájában tovább vitte volna az ügyeket.
A PKM-ben – a helyi menedzsment elképzelései szerint – január 10-én indulhatna újra a termelés, és valószínűleg csak január elején kerül sor a felszámoló kijelölésére. A tőkehiány számlájára írható, hogy a termékkínálattal nem sikerült a nagyobb nyereségtartalom felé elmozdulni. Ráadásul az apró méret és a fillérekért dolgozó távol-keleti konkurencia okán a vásárlók felé sem sikerült érvényesíteni a dollár gyengüléséből adódó nagymértékű fedezetcsökkenést, illetve a nyereségtartalom teljes eltűnését.
A Parád Kristály Manufaktúra még 1993-ban került a Wallishoz, ám a cég 2002 végén úgy döntött: portfóliótisztítás keretében kiszáll az üzletből. Bajnai Gordon, a Wallis vezérigazgatója a Figyelőnek korábban azzal indokolta a lépést, hogy a cég nem érte el a Wallis által megcélzott kritikusméretet, s a „növekedési potenciál„ már akkor sem felelt meg a holding elvárásainak. Ekkor a Nagy Imre nevével fémjelzett vezetői csapat – két lépésben – kivásárolta a Wallis részesedését, és megpróbálta helyes útra terelni a céget.
A helyzet azonban az elmúlt évben tovább romlott, s a nullszaldós működés is mind elérhetetlenebbé vált. A PKM tavasszal látszólag fellélegezhetett, hiszen a munkaerő-piaci válsághelyzetek kezelésére létrehozott alapból áprilisban 49 millió forintot kapott. Ez azonban csak arra szolgált, hogy megtarthassák a 400 fős létszámot, s ne kelljen 185 főt elbocsátani. (A cég vezetése szerint zömmel olyan jól képzett üveges szakmunkásokról van szó, akiknek kiesése nem pótolható könnyen.)
Augusztusban azonban már annyira rossz volt a helyzet, hogy az addigi tulajdonos-vezető, Nagy Imre és tulajdonostársa, Hajdú László jelképes áron eladták a céget az állami tulajdonú Magyar Befektetési és Vagyonkezelő (MBV) Rt. vállalatainak. Az MBV a salgótarjáni üveggyárat, az ST Glass Rt.-t is birtokolja, így a manufaktúra vezetői akkor a salgótarjáni és a parádi üveggyártó cégek közötti együttműködésben látták az esélyt a megmenekülésre, s feltehetően az államtól további segítséget reméltek.
A tulajdonosi viszonyok azonban nemhogy megoldódtak volna ezzel a lépéssel, hanem éppen tovább bonyolódtak. Az eredetileg a Magyar Fejlesztési Bank alapította vagyonkezelő cég, az MBV Rt. 2003-ban került az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-hez. A szervezet azonban szeptemberben eladásra hirdette az MBV Rt.-t, amelyet végül pár hete, december elején értékesített is. A vevő a Saye Kft., amely mögött hazai magánszemélyek – köztük Vincze András, az MBV mai vezérigazgatója – állnak. Az MBV vételára 1,2 milliárd forint volt.
Pár hónap alatt így gyakorlatilag két tulajdonosváltást élt meg a válságos helyzetű Parád Kristály, amelynek jelenlegi tulajdonosa már csak a felszámolási eljáráson keresztül látta megmenthetőnek a helyzetet.
Forrás: Figyelő
Máris elindult a bankok küzdelme az Otthon start iránt érdeklődő ügyfelekért
