Pályafutását eredetileg tanárként kezdte, s a történelemből indult ki, ebből következően első munkái történelmi tanulmányok voltak. Ezek közül a legismertebbek a Világostól Trianonig, illetve a Görgey-monográfia.
Pethő Sándor 1934 és 1938 között a Magyarság szerkesztője volt, élete főművét, a Magyar Nemzet napilapot 1938. augusztus 25-én indította útjára. A lap szerkesztéséről 1940-ben mondott le, s nem sokkal ezt követően, még ugyanabban az évben autóbaleset áldozata lett Balatonfüreden.
Pethő „mintegy átmenet volt a tudományból a közírásba” – írta róla Schöpflin Aladár, a korszak kiemelkedő kritkusa és irodalomtörténésze. „Az 1919 után kezdődött sajtó-mozgalomban, amely a keresztény jelszót tűzte ki maga elé, nagyon hamar a vezetők közé került, de sem vérmérséklete, sem műveltsége nem engedte, hogy együtt ússzon az akkori szélső jelszavak árjával.” Írásainak maradandó hatása volt, olvasóinak száma nem csökkent,
és a lapok, melyeket irányított, nagy olvasóközönség előtt propagálták hitvallását. A hírlapírásban a magyar hagyományt folytatta, s érezte, hogy ez mire kötelez: egy olyan keresztény és nemzeti érték- és hagyományőrző újságírás alapjait rakta le az utókor számára, amely példaértékű és követendő az eme értékeket a mai napig hűségesen képviselő réteg számára.
(Magyar Nemzet, oszk.hu)
Nemsokára még könnyebb lehet majd lakáshoz jutni
