– Pierre Moscovici francia szocialista EP-képviselő, volt uniós tárcavezető jelentést írt az uniós csatlakozás előtt álló Romániáról. Az európai törvényhozás külügyi bizottsága több módosító javaslatot fogadott el, amit győzelemként értékelt többek közt a magyar kisebbség helyi önigazgatásáért küzdő Székely Nemzeti Tanács elnöke, Csapó György szenátor is. Az Ön javaslatai közül többet, így a környezetvédelemre, Verspatakra és a kisebbségi önigazgatásra vonatkozóan elfogadott az európai testület. Milyen módosító indítványok érkeztek a Romániáról szóló jelentéshez? – kérdeztük Gál Kingát, a Fidesz-MPSZ európai parlamenti képviselőjét.
– Számos módosító indítvány érkezett a Moscovici-jeletéshez. Ezek között több a romániai magyar kisebbség helyzetének további javítására irányult. Egy dél-tiroli képviselő is számos módosító javaslatot adott be, s nekem is voltak javaslataim. Végül egy kompromisszumos módosító javaslat keletkezett, melyet egyhangúlag megszavazott a külügyi bizottság. A javaslatba bekerült, hogy az Európai Parlament tovább szorgalmazza a kisebbségek, így a romániai magyar kisebbség védelmét a szubszidiaritás és az önkormányzatiság elve alapján. Ez az önkormányzatiság, vagy ahogy az angol mondja, self-governments, az alapja minden autonómiának.
– Többféleképpen értelmezték a külügyi bizottság határozati javaslatát. Napvilágot látott, hogy az EU a román csatlakozás feltételeként szabja az „erdélyi magyar önkormányzat megteremtését”. Csapó György egy nyilatkozatában értelmezési problémákról beszélt, ám úgy látta: itt nem területi, hanem személyi elvű autonómiáról beszélhetünk, ugyanakkor „megszervezhető Székelyföld európai uniós régiója”.
– Ami a konfúzióhoz vezethetett, talán az, hogy a francia nyelvben az önkormányzatiságot „autonómiának” fordítják. Ez így is maradt a francia szövegváltozatban, azzal a kijelentéssel, hogy hozzáteszik az angol „self-governments” szót. Óriási előrelépés történt, de nem mondhatnánk, hogy az önkormányzatiságot tűzték volna ki a román EU-csatlakozás feltételeként. Ezek nagyon messzemenő következtetés lenne. A Romániáról szóló két Moscovici-jelentés egyike – az, amihez a módosító indítványok készültek –, véleményt fogalmaz meg arról, hol áll az EU-csatlakozás előtt álló Románia, s hol látunk teendőket Bukarest számára az elkövetkező időszakban. A másik Moscovici-jelentés rövidebb terjedelmű, s nem más, mint a felhatalmazás megadása arra, hogy az Európai Parlament aláírja a csatlakozási szerződést Romániával. Ha az Európai Parlament elfogadja a módosító indítványokat is, akkor ez a két irat együttesen lesz a testület jelentése arról, hogy milyen lépéseket kell megtennie Romániának.
– Miben jelent áttörést az európai parlamenti bizottság határozata?
Ilyen jellegű megfogalmazásban még nem szerepelt a kisebbségvédelem, s nem volt – a romániai magyar kisebbségre lebontva – ilyen dokumentum. Az önkormányzatiság elve ugyanis a kulcsa, az alfája és az omegája lenne mindenféle kisebbségvédelemnek, hiszen ez mindenféle autonómia alapja is. Ha így értelmezzük, akkor a határozatot biztatásnak vehetik azok, akik bármiféle autonómián gondolkoznak Erdélyben, illetve a romániai magyar kisebbség köreiben. A határozat túlmegy azon, amit eddig általában a kisebbségvédelemmel kapcsolatban hangoztattak, tehát nem csupán az általános kisebbségvédelmi elveket fogalmazza meg. Nemcsak a nyelvhasználatról és a már jól bevett fordulatokról van szó. A megoldást most arra kell keresni, hogy érvényesülhessen az Európai Unió két, szerintem fontos alapelve: a szubszidiaritás, avagy a legalacsonyabb szinten történő döntéshozatal és az önkormányzatiság.
–A gyakorlatban mit jelent a szubszidiaritás elvének érvényesülése a romániai magyarság számára?
– A problémákat a szubszidiaritás elve alapján azon a szinten kell orvosolni, ahol azok jelentkeznek. Ha ez az elv érvényesül, elengedhetetlen lesz a magyar nemzeti közösség részvétele a döntéshozatalban. Olyan önkormányzatisággal kell rendelkezzen a magyarság, amely beleszólást és döntésjogot ad az élet minden olyan területén, amely érinti jogait. Lehet ez az oktatástól a kultúráig terjedő terület, de lehet a saját településén – ahol többségben él – az adminisztráció, az egészségügy, a könyvtár, tehát bármely, a közösség életét érintő terület. A közösségnek magának kell döntenie minderről.
– Muníciót jelenthet-e ez a határozat a Székely Nemzeti Tanácsnak, amely – gyakran az RMDSZ-nél jóval határozottabb álláspontot elfoglalva – a Székelyföld területi autonómiájáért küzd?
Ez a határozat nem kevesebb és nem több: alapot ad, és nem határozza meg, hogy az erdélyi magyarság hogyan és mint építkezik. Ezt a kérdést nyitva hagyja, és nem is tehet mást; az erdélyi magyarság feladata, hogy döntsön erről.
Volt-e vélemény- vagy szavazatbeli különbség a szocialista frakcióban helyet foglaló magyar képviselők és a néppártiak álláspontja között?
– Úgy tudom, hogy a jelentéstevő módosító javaslatát minden csoport megszavazta; vita sem folyt erről.
Gál Kinga 1970-ben született Kolozsváron. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán végzett 1994-ben; tanulmányait később Strasbourgban folytatta, ahol emberi jogi tanulmányai után szerzett újabb diplomát. Jelenleg a kieli egyetemen is folytat tanulmányokat. Az RMDSZ tanácsadója 1991-1994 között, később elemző majd a polgári kormány időszakában elnökhelyettes a Határon Túli Magyarok Hivatalában. Nemzetközi jogászként tevékenykedik a Kisebbségi Ügyek Európai Hivatalában. A Magyar Tudományos Akadémia elnökének főtanácsadója 2003-2004-ben.
