Ha bárkinek kétségei vannak, hogy feltétlenül a lakótársak feljelentgetése lenne a megoldás, olvassa csak el Horváth Csaba II. kerületi polgármester, MSZP-s országgyűlési képviselő városszerte a postaládákba bedobált közleményét.
Horváth a rejtélyes Budapest 23 Mozgalom által készített és terjesztett levélben megosztja velünk gondjait. Megoldást keres „a Budapestiek (sic!) problémáira”. A szocialista honatya szerint az összeomlás határán levő épületek, rikácsoló zugárusok, bűzös szeméthalmok közt, agyonterhelt, rossz minőségű utakon és járműveken botladozó, az Európában a jövedelmekhez viszonyítva példátlanul magas közüzemi díjakat gyakran kifizetni képtelen, a belélegezhetetlen levegőtől súlyos károsodásokat szenvedő fővárosi lakosok legnagyobb gondja az, hogy a hangos kisebbség terrorizálja a csendes többséget.
Nocsak, nocsak.
Bár etnikai származásra való utalások nem bukkannak fel, tehát homályban marad, kik alkotják ezt a hangos kisebbséget.
Figyelemre méltó a levél számos olyan szófordulata, stílusjegye, mely a magyar történelem egyik legsötétebb időszakát, s szovjet megszállás éveinek közösségi embertípust erőltető nyelvezetét idézik. Emlékszik, aki átélte: „buszaink” versengtek „villamosainkkal”, miközben a becsületes dolgozók (dolgozóink) nyugalmát legfeljebb a „randalírozók”, „hangoskodók” zavarták meg.
Horváth küldeményében is ilyen spontán módon keveredik a cselekvők száma és személye:
„Mint mindenkit, Önt és engem is bánt, ha gyermekünkkel sétálunk az utcán, és egyszer csak randalírozókkal találjuk szembe magunkat. Mint mindenkit, Önt is, engem is zavar, ha otthonunkban nem tudunk pihenni…”, stb.
Nos, véget ért az a korszak, amikor otthonainkban zavarják dolgozóink jogos igényét a kulturált pihenésre. Horváth kijelenti: „Most már törvény adta jogunk, hogy fellépjünk a rendzavarók ellen. Ezentúl nem vagyunk védtelenek, kiszolgáltatottak azokkal szemben, akik botrányt okoznak lépcsőházunkban (…).” Horváth szerényen felhívja a figyelmet: „Az általam kezdeményezett, és az országgyűlés által elfogadott törvény most már lehetővé teszi, hogy a rendőrség segítségét kérjük, ha megzavarják nyugalmunkat.” Később kiderül, nem törvény volt az, csak módosító javaslat: „A törvénymódosítás másik fontos eleme (…)”.
Mint a levélből kiderül, a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 142/A § (1) kimondja: aki kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, azt pénzbírsággal vagy elzárással sújthatják. Horváth rámutat a „helyes alkalmazásra”. Vastag betűkkel kiemelve szerepel: „A szomszéd kisgyereke esténként vagy rendszeresen sír és ez zavarja a lakókat.” Nos, demokráciánk már odáig fejlődött, hogy ezért sem a szülőket nem büntethetik pénzbírsággal, sem a kisgyermeket elzárással. Nem: ez a magatartás nem alkalmas arra, hogy megbotránkoztatást keltsen (elég nagy botrány már önmagában Magyarországon, ha valaki nem új kocsira hajt hanem gyermeket, ne adj’ Isten gyermekeket vállal – a szerk.), ám természetesen elvárható, hogy a lakótársak ezt a problémát megbeszéljék és közösen próbáljanak megoldást találni – írja Horváth.
Gyermeket tehát nyugodtan tarthatunk, ez nem társadalomellenes magatartás, de ha sír, akkor azonnal hívjunk össze lakógyűlést és feltétlenül hallgassunk meg Stanci nénit a második emelet háromból.
„Lakásban házibulit tartanak, a zene hangos és a vendégek felszabadultan szórakoznak”. Nem a Népszabadság 1965-ös számából idéztünk, ez továbbra is Horváth Csaba, „az egymást megértő fővárosi polgárok Budapest Programjának felelőse”, forduljanak hozzá bizalommal. A házibulizó szomszédot egyébként először meg kell kérni, hogy legyen tekintettel másokra. Ha ez eredménytelen, hívjunk rendőrt. Akkor is ki kell hívni a rendőrséget, folytatódnak Horváth Csaba intelmei, ha egy szomszéd a lakótársaival rendszeresen veszekedést provokál, hangoskodik a lépcsőházban, feszültségben tartja a közösséget. Kiemelt kategória továbbá az éjszaka gyakorló „muzsikus szomszéd”, vagy az a lakó, akire éjjel jön rá a lakásfelújítás, és ilyenkor kalapál.
A feljelentés, mint a közösségek együttélésének elengedhetetlen feltétele, többször visszatérő motívum: megtudjuk, hogy az eljárási szabályok szerint a rendőrség, ha szabálysértést észlel, köteles megtenni a feljelentést (szinte látjuk: Stanci néni újra fiatalnak érzi magát, amikor e sorokat felolvassa neki az unokája, s vaksi szemei előtt már bontakoznak a homályból a Kovács néni ellen írt feljelentés sorai; mert följelenti ő azt a perszónát, föl, ha addig él is!). Ám ha a rendőrség bármely okból késve érkezik (mondjuk egy gyilkosságnál helyszínelnek a házibulizó fiatalok lakása helyett), akkor a sértett közvetlenül is megteheti a feljelentést a helyi rendőrkapitányságon.
Rajta hát, pestiek. Irány a rendőrség. Tessék magukkal vinni a személyi igazolványainkat is, ez Önnek is érdeke.
A szocialista honatya várja, hogy „mégtöbb” (sic!) olyan kezdeményezés legyen, amely növeli a fővárosiak nyugalmát. Van itt levél- és e-mail cím is. Nagy értéke van ám a feladó által közölt adatoknak: ha más nem, a feladó neve, címe, e-mailje is hozzájárul Budapest felvirágzásához.
origo.hu
Megmutatjuk Magyar Péter testőrét, aki brutálisan megtámadta a HírTV riporterét - videó
