Petrovics Emil: Sokáig tartott, míg az identitásomat megtaláltam, de természetesen magyar vagyok. Hiszen ezen a kultúrán, ezen a nyelven nőttem fel. De soha sem hittem, hogy csupán ebben az akváriumban van élet. A sors kegyeltjének tartom magam, hogy szerbül és horvátul is meg tudok szólalni, s nemcsak a szavak jelentését értem, hanem például azt is, hogy Jellasics szobrát miért fordították meg a főtéren.
(Népszava, 2005. május 3.)

Tragikus módon álmában halt meg a fiatal miskolci művész