Túlélni a karácsonyi rohanást

Gondolatok, tippek, hogy ne csak túlélés, de igazi öröm is legyen az ünnep.

Fotó: Dzenina Lukac Forrás: pexels

– Mintha minden irányból kiabálnának a fülembe és minden túl hangos és minden túl sok egyszerre. Érzem, hogy célpont vagyok és azt is, hogy kutya se törődik velem, mintha nem is léteznék. Mintha valaki erővel rángatna a táncparkettre, hogy márpedig akkor is táncolni fogunk, pedig én csak álmatagon üldögélnék egy padon és igazgatnám a rakott szoknyám szélét.

Szerintem te is érzed ezt, az irányított rohanást, gyere-gyere karácsony lesz, van, most gondold át, hogy mi az idei trend, nagy masni vagy kis rénszarvas, vegán vagy kolbászos és milyen zenével kell mindezt szervírozni. 

És, hogy surranópályám se legyen, meditatív mélyzöngékkel paskol a másik oldal, miszerint csendesedjek el, adjam át magam az illóolajok varázsának, sétáljak napi tíz kilométert és közben hagyjam, hogy derűs szellő hozza felém a fenyőfák boldogító illatát, ami ugyanakkor „az orromat is tisztítsa” – panaszkodik nekem Gabi, meglett férfiember, két méter és 40+. 

– Képzeld, már ott tartunk, hogy leült velem szembe Ili, a feleségem, és azt mondta, hogy beszélni akar velem. Ez a legrosszabb, ami egy férfival történhet, muszáj menekülni, kerestem a kifogásokat, hogy merre kell rögtön szaladnom, de Ili ismer, hozott egy sört, és azt mondta, hogy most meg fogjuk beszélni a karácsonyi menüt és vendégeket, és hogy én milyen inget szeretnék felvenni. Ne csináld, mondtam, végem van, hetek óta nincs egy szabad percem, enni is állva eszem, aludni szeretnék egy hétig és a szemhéjamra tetováltatom belülről a karácsonyfát és az angyalokat is. Itt jött a nagy ötletem: 

gyere, mondtam Ilinek, gyűjtsünk erőt, igyunk egy pálinkát, fogjuk a gyereket és a kutyát, és menjünk el a karácsonyi vásárba, tudtam, hogy ha túléljük, akkor utána már nem akar semmiről se beszélni. Megoldja. Valahol itt tartunk.

Ha van valamilyen hasonló érzésed, hogy hova is menekülhetnél és nem vagy medve, ami kiérdemelte a téli álmot, se lúd, hogy elhúztál volna délre, van egy-két lehetőség:

1. Adj magadnak egy kávényi időt (tetszés szerint behelyettesíthető) és gondold át, hogy milyen lenne a te karácsonyod. Segít, ha visszaemlékszel egy boldog karácsonyra! Mitől volt boldog, miért jó emlékezni rá? Engedd meg magadnak az emlékezést, és írd le! Ha leírod, jobban érzed, érted, kiszínezed.
2. Tedd át jelen időbe. Tudom, máris sorolod, hogy miért más minden, de hidd el, nyomokban megvalósítható, és néha ez épp elég. Férjemmel mindig vágyakozva emlegettük a régi idők fenséges zserbóit. Aztán egyszer, de csak egyetlen egyszer, kisütöttük és vállvetve megalkottuk a csodát. A csokimáz nem volt fényes, a töltelék sok lett, de mi enni adtunk a bennünk éhező vágynak és tádám (!), karácsonykor ott volt a mi zserbónk.
3. Mondd el, hogy mit szeretnél! A kimondott szónak ereje van. Ha csak gondolsz rá, nem biztos; hogy meghallják. Egyszer szerettem volna egy olyan karácsonyfát, amin csak angyalkadíszek vannak. Ez nagy kihívás volt, mert a gyerekeink örök kívánsága a minimum háromméteres fenyőfa és nincs pardon. Kósza ötletként leírtam, kimondtam ezt a tervemet (mert akkor már nem csak vágy volt…). És láss csodát! Minden irányból özönlöttek az angyalok, fel se fértek mind a fára, néhányat kispadoztatni kellett a következő karácsonyig.
4. Aztán csak szeresd, ami éppen van, és ahogy van. Nem baj, ha idegeskedsz, ha fáradt vagy, ha túl sok vagy túl kevés. Ez a te életed, és élni szép és élni jó!