Seszták Ágnes: Akire a prímás nagypapa büszke lehetne

Seszták Ágnes: Az édesanyja szerény keresetéből nem is álmodhatott volna újról, ezért kéz alatt százötvenezer forintért vettek egyet. Havi tízezer forintos részletekre, de a gyerek boldog, ha leül mellé. Hogy bántották-e Zolikát valaha is, mert cigány? Nem, de az is igaz, hogy az ilyen-olyan roma felzárkóztató programok szele sem érintette meg őket. Semmi ösztöndíj vagy némi pénzbeli támogatás, mondjuk a zongora megvásárlásához. Igaz, az édesanya nem jár segélyek után. A cigányprímás nagypapa azt nyilatkozta valahol, csak azt sajnálja, hogy nincs fiúunokája. Jelentem, van, és, ha elfogadná, büszke lehetne rá.

(Magyar Nemzet, 2005. május 23.)