A Gyurcsány–Orbán vita teljes szövege 5.

Gyurcsány Ferenc: – Ezeket kell csinálni és azt gondolom, abban egyetértek, azt gondolom, hogy úgy működik jól a rendszer, hogyha képesek vagyunk ezekben tenni a magunkét és képesek vagyunk kellő árnyaltsággal fogalmazni, mert ma a nyugdíjrendszerben két nagy baj van, aminek majd most kell nekiállni, bajban vannak azok, akik '88 előtt mentek nyugdíjba, nekik kevesebb, és akik '91 és '96 között, mert nekik pedig az akkori szabályozás miatt egyébként rosszabb.

Orbán Viktor: – Meg van még egy baj is azért. Hogy nem kellő súllyal veszi figyelembe a rendszer a munkában eltöltött időt. Tehát azon érdemes elgondolkodni, én egyszer kipróbáltam, ez óriási botrány lett belőle. Hát a botrány szó az erős, nagyon sok támadást kellett elszenvedni, hogy a kisebb nyugdíjakat jobban emeltük, mint a nagyobbakat. Ebből egy nagyon nagy disputa volt a tapasztalataim alapján, ötször meg kell gondolni, hogy az ember ilyen lépéseket tesz–e vagy sem, de egy ponton szerintem érdemes talán vállalni ehhez hasonló vitákat, mert a tapasztalat szerint ezeket a vitákat talán ki lehet állni, ez pedig az, hogy akik hosszabb időn keresztül dolgoztak, tehát több időt töltöttek nyugdíjba, azoknak jobban érdemes.

Gyurcsány Ferenc: – Munkában?

Orbán Viktor: – Bocsánat. Munkában, azokat érdemes talán jobban emelni. Ez talán megfontolhatjuk a jövőre nézve.

Gyurcsány Ferenc: – Ha minden igaz, akkor ősztől lesz majd az a nyugdíjprogram, amely hosszútávra próbál mondani egy megoldást és megmondja az első időszak lépéseit.

Orbán Viktor: – El fogok sütni egy történetet. Elnézést kérek a miniszterelnök úrtól, mert tudom, hogy nem szereti az ilyesmit.

Gyurcsány Ferenc: – Anekdotában, mindig jobb volt ön, számokban mindig jobb voltam én. Maradjunk ennél.

Orbán Viktor: – Nézze, tudja mit? Maradjunk. Mindig csodáltam azokat a sportolókat, akik tudja az ilyen bokszmeccseken szok, lát az ember ilyet. Vége van egy mérkőzésnek és kihirdetik magukat győztesnek. Á, ismeri ezt, még gyerekkorunkból ezt a játékot, hogy azt mondja az egyik a másiknak, hogy most mondjon egy számot. Mondjon egyet, legyen kedves!

Gyurcsány Ferenc: – 5, 7, 4.

Orbán Viktor: – Így van. Ön azt mondja 5, én azt mondom hét, tehát ez az a bokszolók, amikor a ringben körbe ugrálnak, egyszerre bokszolók, meg bírók is akarnak lenni, nem akarom önt lebeszélni erről a szokásáról, hogy egyszerre versenyző is, meg versenybíró is, az lelke rajta. De, amit mondani szeretnék, viszont az a következő: rendszeresen látom, három év kormányzás után, hogy olyan hosszú távú tervek készülnek, amelyek választ akarnak adni az eddig meg nem tett intézkedéseket firtató ellenzéki felvetésekre. Én a hosszú távú terveknek híve vagyok, de kicsit emlékeztet a történet arra az anekdotára, amit ön előre kifogásolt, ami arról szól, hogy a kolhozban párttaggyűlést tartanak és két napirendi pont van. Az egyik az a pajta felépítése, a második a kommunizmus felépítése. És miután nem volt deszkájuk, automatikusan áttértek a második napirendi pontra. Ilyen érzésem alakul ki, amikor három év után azt mondja egy kormány, hogy igen, hát itt baj van, na de majd most a kormányzásunk utolsó időszakában, hosszú sok évre szóló terveket fogok kidolgozni. Még egyszer szeretném jelezni, hogy én nem ellenzem ezeket, sőt azt gondolom, hogy az utolsó pillanatban is szabad jót tenni, sőt talán az még el is várható. Tehát a hosszú távú terveknek is híve vagyok. Egy kicsit bánt, hogy, amikor egy kormánynak négy évre van lehetősége, hogy cselekedjen, akkor az utolsó fél évben jut eszébe, hosszú távú tervekkel mentegetni a mögötte hagyok évek mulasztásait. Nincs ilyen érzése önnek időnként?

Gyurcsány Ferenc: – Hát egyáltalán nem, mert hogy nézze az ország nem arról szól, hogy négy évenként van kormányzás. Az országnak kellene hosszú távú tervek. Időnként ön is szokott erről beszélni, sőt, amikor ön kormányzott, akkor 2001-től rendszeresen az egészségügy hosszú távú programja 2010-ig és ilyen programokat tett. A kormányzása utolsó hónapjaiban még nagyon jelentős intézkedéseket tettek. Már túl voltunk a választásokon, ön még eldöntötte, hogy sportpályaépítéseket. De azt gondolom, hogy...

Orbán Viktor: – Ez igaz.

Gyurcsány Ferenc: – Én azt gondolom, hogy az a normális, hogy van az ország. Az ország éli mindennapjait. Az emberek, olyan országban szeretnének élni, amelynek van perspektívája, van jövője. Kiszámítható viszonyok vannak. Mindig azt mondták nekünk, hogy hát legyen végre egy hosszú távú elképzelés adórendszerről. Legyen hosszabb távú elképzelés az egészségügy átalakításáról. Na most elkezdtük, hogy mi errefelé tennénk. Ennek a kormányzati ciklusnak volt két nagy része. Az első, amely a száznapos programok, egy nagyon jelentős, nagyon gyors szociális segítség beavatkozás. Kétségtelen, ez a program, ez az első egy évnek a legnagyobb programja. Amit most csinálunk, amit én száz lépésnek hívok, az a rendszerhez nyúl hozzá, azt mondja: alakítsuk át azokat a viszonyokat, amelyek igazságtalanságokat szülnek. Nyúljunk hozzá az adókhoz, nyúljunk hozzá a minimálbérhez, nyúljunk hozzá az egészségügyhöz, nyúljunk hozzá a családtámogatáshoz. Legyenek ezek igazságosabbak, és természetesen, én szerintem az a jó, hogy ahogyan megyünk előre, azt mondom, hogy – Látják, nekünk körülbelül ez a programunk – és jönnek majd más politikusok, akik azt mondják, hogy – Nekünk nem ez.

Orbán Viktor: – Miniszterelnök úr, amikor elindítják ezeket a programokat. Látja, megint harcol, állandóan harcol. Suhogtatja a kardját, szóval.

Gyurcsány Ferenc: – Hát nézze, a nemzet miniszterelnöke, én soha nem tagadtam, hogy egyik politikai oldalnak a képviseletében, alternatívát próbálok mutatni Magyarországnak.

Orbán Viktor: – Bocsánat, én azt próbálom mondani önnek, hogy nem érdemes suhogtatni a kardját, inkább érdemes visszadugni oda, ahova az való, mert egyetértek önnel, mert ne harcoljon velem, ugyanis szerintem is jó, ha vannak hosszú távú tervek és vannak egy nemzetnek közös céljai. És mint mondottam az sem baj, hogy ha ezek egy kormányzás utolsó fél évében születnek meg és hirdettetnek ki, még ez is rendben van, bár egy kis malíciával megjegyeztem, amit megjegyeztem. De hogyha ez így van, akkor nem kellene megpróbálnunk megegyezni ezekről? Tehát, ha mondjuk egy hosszú távú adóreformot gondol el, akkor nem kellene esetleg megpróbálnunk közös nevezőre jutni, hátha vannak az adórendszernek olyan részei, bár itt most éppen több vita látszik közöttünk, mint, amennyit gondoltam volna, de hátha vannak olyan pontok, amelyekben egyet tudunk érteni és ki lehet dolgozni egy olyan adókoncepciót, amiben nemhogy csak az ellenzéki pártok, meg a kormánypártok értenek egyet, hanem uram bocsá' még esetleg a gazdasági élet valóságos szereplői is, akik működtetik azt a gazdaságot és esetleg így közösen meghirdetni hosszú távú koncepciókat. Az adórendszer is egy jó együttműködési lehetőség lett volna az elmúlt időszakban, én szeretném önt arra kérni, hogyha még vannak ilyenek az elgondolásai között, úgy hallom, hogy vannak, szerintem ez jó hír mindannyiunk számára, akkor esetleg próbáljunk egyetérteni abban, hogy mely elemeit tudja mindenki támogatni.

Gyurcsány Ferenc: – Minden igénye pártelnök úr, ilyen gyorsan teljesüljön. Hát az egész adórendszer javaslatot, tudja, hol jelentettem be a gazdasági-szociális tanácsban, a gazdasági szociális tanács elnökével való előzetes konzultáció alapján, és az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak. Utána elmentem...

Orbán Viktor: – Akkor, miért tiltakoznak ellene ennyire a gazdasági élet szereplői?

Gyurcsány Ferenc: – Nem tiltakoznak. Hogyha esetleg elolvasta volna tegnap mondjuk, a Gazdasági Kamara elnökének, Parragh úrnak – akinek tanácsadója volt –, a nyilatkozatát, az támogatja.

Orbán Viktor: – Mit is mondott ő? Bocsánat. Mit is mondott?

Gyurcsány Ferenc: – Támogatja.

Orbán Viktor: – Azt mondta, hogy 2006–ban, nem csökken a vállalkozásoknak az adóterhe, sőt, még növekedhet is, körülbelül 15milliárd forinttal. Ugyanazt olvastuk?

Gyurcsány Ferenc: – Igen, most az adórendszer egészéről beszélünk. Tudja, most ha hirtelen, az előbb épp a vállalkozások érdeke ellen emelt szót, most a vállalkozások ellen, el kell tudni dönteni. Az adórendszer egészére azt mondja Parragh úr, hogy ez egy nagyon jó irány, azért kell egyben megmondani, mert minden ilyen rendszer átalakításnak, egy–két év a hatása.

Orbán Viktor: – Nem azért szóltam én.

Gyurcsány Ferenc: – A Magyar Parlament az a hely, ahol ezeket meg kell vitatni, ha ön bejön a Magyar Parlamentbe és akkor ott megvitathatjuk az adójavaslatokat, demokratikus pártokban ott van a vitának a lehetősége.

Orbán Viktor: – Most, ha megengedi én nem minősítem a parlamentben folyó vitákat.

Gyurcsány Ferenc: – Hát ön is a tagja?

Orbán Viktor: – Azért nem is minősítem, az ember nem szokott...

Gyurcsány Ferenc: – Odajárni?

Orbán Viktor: – Nem szokott... Többször volt azért módom meghallgatni, az ember nem szokott odapiszkítani, ahonnan eszik, de én csak azért mondtam ezt, hogy a gazdasági élet szereplői szerint 2006-ban legjobb esetben nem romlik a helyzetük, de könnyen lehet, hogy 15milliárddal nő a terhelésük, de aztán majd 2007-től majd jó lesz. Mert azért Magyarországon az emberek az ilyen hírektől egy kicsit tartanak. Tehát már nagyon sokszor mondták ebben az országban, hogy persze majd a következő időszakban egy kicsit még nehéz lesz, de utána már nagyon jó. Tehát ezek azok a tervek, amelyeket azért érdemes megbeszélnünk, hogy ezekben kiiktassuk ezeket az elemeket, egyébként én meg is szeretném ismételni a javaslatunkat, hogy azért legyen kedves és gondolkodjon el azon, hogy valóban nem kellene–e az egész adórendszeren belül megváltoztatni a sorrendet, és az áfa öt százalékos csökkentése helyett, inkább a jövedelemadó alsó sávjának 18 százalékos kulcsát 13-ra csökkenteni? Azért ezt fontolja meg, lehet, hogy ebben egyet tudnánk érteni. Ez nagyjából, ha jól számoltam, remélem igen, akkor megegyezik azokkal a számokkal, amelyeket ön megadott, tehát nem kerül extra kiadásába a költségvetésnek, ahhoz képest, amit ön már eltervezett. Ilyen egyetértésekre gondoltam, itt is, a parlamentben is, meg egyébként a parlamenten kívül is. Én örülök annak, hogy ön úgy látja, hogy a parlamentben meg lehet egyezni, de figyelve azokat a vitákat, ez nem mindig olyan nyilvánvaló az ember számára. úgyhogy én keresném az azon kívüli lehetőségeket is, hogyha megengedi.

Gyurcsány Ferenc: – Elnök úr! Túl vagyunk azon az időn, amit javasoltunk és közben van még olyan téma, amit ön nem javasolt, és nem vitattuk meg, van még olyan téma, amit én javasoltam és nem vitattunk meg.

Orbán Viktor: – De bocsánat, volt három javaslatom is, és ha jól emlékszem egyet elutasított a miniszterelnök és a másik kettőre most még nem tudjuk, hogy hányadán is állunk.

Gyurcsány Ferenc: – Erre mondtam, hogy volt olyan téma, amit ön javasolt és nem vitattuk meg, meg vitatkoztunk is, és vannak olyan témák, amelyek közül én is csak az egyiket hoztam szóba, ez a bizonyos csináljunk tisztességes családtámogatást, ártámogatásból, hogy ne a gazdagnak jusson, hanem a szegényben, és azt sem tudtuk végigvitatni.

Orbán Viktor: – De abban egyetértettünk, bocsánat.

Gyurcsány Ferenc: – Amit én ajánlok önnek, hogy...

Orbán Viktor: – Bocsánat, rosszul emlékszem, hogy ugyan nem értettünk egyet a módszerben...

Gyurcsány Ferenc: – Nem tudtuk végigvitatni. A vitának a keretei. Amiben egyetértettünk, egyetértettünk abban, hogy ennek az országnak van érdemi teljesítménye, hogy azok a jelzők, amelyeket az elmúlt időszakban használtunk, ezek a jelzők az ország leírására alkalmatlanok. És azt is látom, hogy pártelnök úr ezen a beszélgetésen, eltérően attól, amit nélkülünk folytat, ezen a beszélgetésen konstruktív és együttműködő. Én azt szeretném kérni, hogy a „zsugorodó” és „töpörödő” ország helyett, arról szóljon a vita, hogy melyikünk milyen Magyarországot szeretne? Mert ez egy olyan vita, amely valóban az emberekről szól. Nem akarok én kardozni soha. Értem én, hogy...

Orbán Viktor: – Bocsánat, jól értettem?

Gyurcsány Ferenc: – Nem akarok én kardozni soha. Igen. Látom én, hogy ötször nekifutott ennek, hogy belenyomjon ebbe a szerepbe, de egy dolgot nagyon szeretnék, hogy legyenek világosak az álláspontok. Mit ajánl az egyik? Mit ajánl a másik, mit ajánl a harmadik? Az a dolga az ország vezetőinek, hogy megmutassák, milyen lehetőségei vannak Magyarországnak, ez visszafogott bölcs értékeléssel lehet megtenni. Én ezt az itteni szerepét egy visszafogott szereplésnek látom.

Orbán Viktor: – Hát, csak megint ön a bíró, látja?

Gyurcsány Ferenc: – Azt mondtam, hogy én milyennek látom. Olyannak, amely szerepből, hogyha az ország vezetői így tudnak beszélgetni, ebből lehet profitálni, ebből az ország tud nyerni. Értelmes álláspontok megmutatják magukat, erre vagy arra, vagy amarra lehet menni. Egyiknek sincsen igaza. Egy dolog nem jó: az nem jó, hogyha az álláspontjuk egyik–másik kérdésben, az adót ilyennek látom, túl gyakran változik, de lelkem rajta, lehet, hogy én nem értem, hogy hogyan lehet fél év alatt négy adójavaslatot tenni.

Orbán Viktor: – Hát még fogunk tenni. Ha nem fogadja be azt, amit most javasoltam, fogok tenni újat miniszterelnök úr, egész addig próbálok...

Gyurcsány Ferenc: – De legalább konzisztens legyen. Lehet új, csak körülbelül ugyanarra a társadalompolitikáról szóljon. Az országnak is előnyére fog ez válni akkor. A másik, amiben azt javaslom, hogy egyezzünk meg, hogy mind a kettőnk attól tartózkodik, hogy az országra vonatkozóan mond rosszat, mert az ember abba a kútba nem piszkít, amelyből még inni fog. Én igénylem, hogy a kormányomnak legyen ellenzéke. Az ember csinál hite szerint jó dolgokat, időnként...

Orbán Viktor: – Hogy fogalmazott? Bocsánat, hogy igényli?

Gyurcsány Ferenc: – Igénylem, hogy a kormánynak legyen ellenzéke.

Orbán Viktor: – Bocsánat. úgy emlékszem, azért van ellenzék, ha igényli ön, ha nem, mert hogy Magyarországon szabadság van és ezért nem mindenki van azonos véleményen a másik emberrel, és a különböző véleményeknek meg kell jelenniük, bocsánat.

Gyurcsány Ferenc: – Igénylem, hogy a kormánynak legyen ellenzéke. Azt tartom a normálisnak, hogy a parlamentben van kormánypárt és ellenzék, ön mintha ezt nem így tartotta volna normálisnak. De egy dolgot, nemcsak, hogy nem igénylek.

Orbán Viktor: – Bocsánat, mire gondol?

Gyurcsány Ferenc: – Nemcsak, hogy nem igénylek.

Orbán Viktor: – Arra gondol, hogy azt mondta nekem, hogy fogjam be a szám? Pontosan mire gondol, amikor azt mondja, hogy nem igényeltem a másik fél létezését? Mire gondol miniszterelnök úr?

Gyurcsány Ferenc: – Hogy a parlament megvan ellenzék nélkül is – arra utaltam.

Orbán Viktor: – A parlament megvan, az ország nincsen az a helyzet.

Gyurcsány Ferenc: – Azt mondom, hogy én szerintem az ország meg különösen megvan ellenzék nélkül. Ez a vita kettőnk között, amit most mond. Ugye jól mondja, hogy az ország nincs meg ellenzék nélkül, én meg azt mondom, hogy az ország csak ellenzék nélkül van meg. Azt szeretném, hogy a kormány ellenzékéből, a parlamenti pártok ellenzékéből, úgy, ahogy most mondta, ne legyen az országnak ellenzéke. Erre nincsen szükség, csak Magyarország–párti politikára, csak Magyarország–párti politikusokra van szükség, akik nem vitatják le az ország teljesítményét.

Orbán Viktor: – Ez így igaz.

Gyurcsány Ferenc: – És, hogyha ebben egyetértünk, akkor azt gondolom, hogy ezeket a jelzőket – ami: töpörödik, zsugorodik, gyászos, szenvedő és még a jó ég tudja, hogy milyen –, ezeket elfejthetjük abból a szótárból, amikor az országról beszélünk. És ha így van, ma megérte leülnünk.

Orbán Viktor: – Miniszterelnök úr, csak annyit hadd mondja önnek, hogy akkor értsünk egyet abban, hogy egyikünk zsebében sincs ott a bölcsek köve, igaz?

Gyurcsány Ferenc: – Az enyémben nincsen.

Orbán Viktor: – Ezért azzal az igénnyel fellépni, hogy ne fogalmazódjanak meg alternatívák, hogy időnként ne mondják az emberek a véleményüket a kormánnyal szemben, hogy egy nemzet meglegyen, bocsánat, hogy egy nemzet meglegyen a benne meglévő vélemények világos kifejezése nélkül.

Gyurcsány Ferenc: – Nem a nemzetről, önről beszéltem.

Orbán Viktor: – És a nemzet természetes állapota az, hogy a nemzetben van politikai hatalmat gyakorló rész, és van olyan rész, amelyiknek az a dolga, hogy azt felügyelje, bírálja, időnként egyébként meghirdesse más utakat.

Gyurcsány Ferenc: – Akkor másképp, az országot.

Orbán Viktor: – Persze, de hogy a nemzetnek ez érdeke, nemzetnek érdeke, hogy jó kormánya legyen, és a nemzetnek érdeke, hogy jó ellenzéke legyen, ebben egyetértünk. Ugye függetlenül attól, hogy most éppen melyikünk van kormányon és melyikünk van ellenzékben, ugye ebben egyetértünk. Független attól, hogy a kormány egyébként örül–e az ellenzékének vagy nem? Ami pedig azokat a szavakat illeti ott, annyit szeretnék önnek mondani, hogy higgye el nem nehezíteni akarjuk mi az ön munkáját, de azt szeretnénk kérni öntől, hogy, illetve önöktől, hogy ne dugják a fejüket homokba. Tehát, amikor baj van, amikor nyilvánvalóan nehézségekkel küszködünk, amikor az emberek nehezen élnek, amikor az emberek szerinte nincs kirobbanó állapotban a gazdaság, mert azt gondolják, hogy egy gazdaság akkor van jó állapotban, ha ők is jól élnek és jutnak egyről a kettőre, de azt tapasztalják, hogy bár nem dolgoznak kevesebbet, mint korábban, még sem jutnak egyről a kettőre. Ha ilyen hangokat hallunk az emberektől, akkor erre figyeljünk. Akkor ne az legyen a válaszunk erre, hogy feladunk hirdetéseket, amelyekben azt írjuk, hogy „kirobbanó siker” és megengedünk magunknak olyan mondatokat, amely szerint a franciák, az olaszok, a németek és a spanyolok, bennünket magyarokat irigyelnek. ... Tehát én azt szeretném kérni öntől, hogy propaganda helyett, az ellenzék és a kormány igazának bizonygatása helyett, annak a vitának a folytatása helyett, hogy kinek van igaza, ez egyszer foglalkozzunk azzal, hogy egyébként mi az emberek igazsága? Tehát az emberek igazsága sajnos ma ne esik egybe azzal a szerintem, propagandisztikus véleménnyel, amely kirobbanóan sikeresnek írja le a magyar gazdaságot. Tehát én az együttműködésemet szeretném felajánlani, a támogatásunkat szeretném felajánlani, a hosszú távú megállapodásokban való érdekeltségünket szeretném felajánlani, a valóságos, az embere igazságából kiinduló tények és helyzetértékelések alapján. Hát ez az, amit tudok én önnek a munkája segítése érdekében felajánlani.

Gyurcsány Ferenc: – Magyarországnak szüksége van valamennyi ember támogatására. Az országnak szüksége van valamennyi jó szóra és jó akaratú emberre, minden kormánynak szüksége van támogatókra kormányon belül, kormányon kívül, és ha az ellenzéke támogatja, az azt jelenti, hogy a kormánynak talán jó a politikája. Arra fogok törekedni, hogy azt a politikát, amely béremelésről szól, nyugdíjemelésről szól, adócsökkentésről szól, inflációcsökkentésről szól, azt csináljam. Erről szól az a politika, amit teszünk. Egyetértek, az embereknek olyan vezetőkre van szüksége, akik együtt is tudnak működni és versengeni is tudnak, hogyha kell. Az együttműködésnek is vannak feltételei, és a versengésnek is. Azt szeretném, hogy mind a kettő itt legyen ebben a kultúrában, és azt szeretném, hogy soha ne legyen olyan fontos a verseny, hogy a verseny hevében olyanokat mondunk, ami nem a kormánynak árt, mert az az ellenzéknek a dolga, hogy időnként a kormányt kritizálja, hanem az országnak.
Hölgyeim és Uraim!
Nagyon szépen köszönjük, hogy velünk voltak ma este. Mint vendéglátó, azt tudom mondani, hogy mindent megtettünk azért, Orbán pártelnök úr is és én is, hogy segítsünk eligazodni ebben, hát időnként nem könnyen érthető világban. Azt remélem, hogy egy picivel jobban tudnak tájékozódni, jobban látják, hogy milyen az ország, és arról is megtudtak valamennyit, hogy hogyan képzeljük el Magyarország jövőjét. Egy pár dolgot egyformán, egy pár dolgot meg különféleképpen, de talán ez a mai beszélgetés abban is segített, hogy az együttműködés lehetősége az jobb lett, és ha versengés lesz is, az tiszta lesz és nemes. Köszönöm szépen.

Orbán Viktor: – Engedjék meg, hogy miután a miniszterelnök úr, megtisztelt e meghívásával, most itt is megköszönjem ezt a lehetőséget. Köszönöm, hogy gondolt rám, és meghívott és szeretném önnek is megerősíteni azt, amit Magyarország minden polgárának üzenek innen, hogy ön éppúgy, mint bárki, aki Magyarország lakója, a jövője éppúgy, mint a múltban továbbra is számíthat ránk. Ott leszünk egy karnyújtásnyira tőle, ha szüksége van, ránk számíthat. Szívesen segítünk. Legyen szó Magyarország legkisebb falvának, legutolsó utcájában lakó polgárról, vagy éppen Magyarország miniszterelnökéről. Köszönöm szépen a lehetőséget.

• 1. | • 2. | • 3. | • 4. | • 5.