Mégis megnyertük az 1954-es világbajnokságot, de jó ez nekünk?

A közelmúltban jelent meg az ismert sportközgazdász, Szabados Gábor első regénye, A berni diadal. A sztori egy alternatív (sport)történelmet mutat be, ahol az Aranycsapat megnyeri az 1954-es svájci világbajnokságot, de ez az egész magyar történelmet megváltoztatja.

A berni diadal című regény egy alternatív valóságot tár elénk, az Aranycsapat mégis megnyeri 1954-ben a világbajnokságot, ám ezzel konzerválja a rendszer a mai napig. Fotó: Szabados Gábor

Máig tartó trauma 1954,  Bern, a világbajnoki döntő. Az Aranycsapat a világ legjobb csapataként 3-2-re kikapott az NSZK-tól, Budapesten zavargások törtek ki, a játékosokat úgy kellett a kertek alatt hazacsempészni. Ám egy teljesen más világ tárul elénk A berni diadal című könyvből: a magyar válogatott győz, elmarad az 1956-os forradalom és az azt követő, egyre puhább Kádár-rendszer, helyette az ötvenes évek Rákosi-diktatúrája él tovább, még napjainkban is. Mindez azonban természetesen a modern, általunk is ismert technológiai környezetben jelenik meg, okostelefonokkal és a kommunista hatalom által szigorúan ellenőrzött közösségimédia-oldalakkal.

Az Aranycsapat számára a regényben diadal volt a döntő Fotó: Szabados Gábor

– A történelmi kutatások alátámasztják, hogy a valóságban az elveszített döntő után felszínre tört a rendszerrel szembeni elégedetlenség, kisebb utcai zavargások is voltak, és ez mind hozzájárult a rendszer bomlásához, és magához az 1956-os forradalomhoz – mondta a Magyar Nemzetnek a szerző, Szabados Gábor. – Logikus következtetés tehát, hogy ha a döntőt megnyerjük, akkor ez akár fordítva is alakulhatott volna. A könyvemben így a siker legitimálja a kommunista diktatúrát, és az így képes konzerválni önmagát.

Az üzenet így egyértelmű, a sport, és különösen a futball, szorosan összefonódik a társadalmi történésekkel, és a hatásuk kölcsönös, mindkettő befolyásolja a másikat. A regény a közelmúltban játszódik, de visszaemlékezésekből, beszélgetésekből lassan összeáll a kép az olvasónak, hogyan is történt minden másképp, mind a magyar történelemben, mind a magyar labdarúgásban. A Szovjetunió összeomlásakor a szomszédos országoktól eltérően ezen az alternatív Magyarországon nem volt rendszerváltoztatás, és a hazai futballt is egészen más környezet veszi körül, mint amit mi ma ismerünk: lepusztult stadionok, fojtogató eredménytelenség és pénztelenség.

 

Az Aranycsapat sikere konzerválta a rendszert a regényben

Láthatjuk, ahogy magyar futballklubok 1954 után a Bajnokcsapatok Európa-kupájában is diadalmaskodnak, de aztán gyors – még a valóságosnál is gyorsabb – lejtmenetbe kerül az egész sportág, és kiderül, hogy a kommunista rendszer valójában nem szerette vagy támogatta, hanem egyszerűen csak kihasználta a labdarúgást és a labdarúgókat, amíg szüksége volt rájuk. 

Az idősebb olvasóknak ismerős lehet az alternatív környezet, a rendszerváltoztatás előtti budapesti utcanevekkel, vörös csillagos épületekkel, és akár a jól felismerhető, de más néven működő szervvel, az ÁVH-val, a fiatalabbaknak pedig könnyen átélhetővé, megismerhetővé teszi ezt a világot a könyv, a modern mindennapjainkba helyezve.

Szintén felismerhető sok ismert személy, futballisták és mások, akik nem a saját nevükön jelennek meg, hanem csak körülírva, esetleg más néven, alteregóként – az olvasó számára ezek külön meglepetésként szolgálnak.

– Olyan könyvet akartam írni, amely minden olvasó számára élvezhető történelmi-politikai történet – mondta Szabados Gábor. – A sportrajongóknak azonban különösen élvezetes lehet, felfedezve benne ennek az alternatív idősíknak az eltéréseit a valóságtól.

Annyit még elárulhatunk, hol válik el egymástól a valódi és a fiktív történelem: a berni döntőben az NSZK az utolsó percekben megszerzi a vezetést, 3-2-nél Puskás egyenlít, és ebben a regényben a partjelző nem jelez lest, a gól érvényes, a hátralevő időben pedig az Aranycsapat a győztes gólt is berúgja. Ennyi minden múlhat egyetlen döntésen.