Jankovics Marcell: Ahhoz, hogy mi, magyarok végre emelt fővel élhessük át magyarságunkat, és ne úgy, mint 2005. december 5-e után, érzésem szerint az szükségeltetik, hogy átérezzük: igenis, jelen vagyunk az egyetemességben. Nem csak a különösségünket és a különbözésünket kellene hangsúlyoznunk. Számtalanszor tapasztalhattuk, hogy a rendhagyó dolgok nem mindig és nem mindenkiben keltenek pozitív érzést. Sokkal megnyugtatóbb a többség számára, ha hasonlítunk, és akkor fogadnak el, ha legalább olyan jóknak tartanak, mint amilyennek saját magukat. Ünnepeink ezt példázzák. Megtestesül bennünk a keresztény hagyomány is, a pogány múlt is, a kozmikus és természeti rend; mindaz, ami az emberiség történetében többé-kevésbé több ezer éven keresztül meghatározónak számított. Sok gyökerünk közös, a közös gyökerek minket is táplálnak, és a többi európai népet is. Akkor mi miért tagadnánk meg ezt a történelmi kapcsolódást?
(Magyar Nemzet, 2005. augusztus 16.)

Ezzel a technikával bújtatják Magyar Pétert a mentelmi jog mögé