Nagy N. Péter: Vegyük például az új köztársasági elnökünket? Sólyom Lászlót, aki első beszédében nemcsak a Leviatánt említette, hanem önmagát vele szembe helyezte, mondván, „az állam nem én vagyok.” Hát ki volna? – kérdezhetnénk vissza az állam első emberét, de sejthetjük előre a választ. A civil világ erőnyerését jelezte e kifordított mondat. Azét a világét, amely – a Védegylet képében – jelölte őt. Az a benyomásunk keletkezhet, hogy a civil világ által a parlamenti szavazatokon keresztül az elnöki székbe emelt államfő közelében megtaláltuk a pontot, amelybe helyezkedve, ha lefestjük a helyzetet, végre megértjük, miként töpörödhet az állam, ha egyszer inkább nő. Talán amiatt keletkezik ez a benyomás ugyanis, hogy épül mellette egy szokatlan új rendszer – a nem állami és nem üzleti világ, mondjuk úgy civil, polgári. Ez a jelző persze nálunk nem azt mondja, amit jelent, mert politikaibb az íze szinte minden másnál. De tudjuk mégis, civil értelmében véve magát a Mást is jelentheti. Hurrá, mondhatnánk, megértettük.
(Népszabadság, 2005. augusztus 19.)

Se pénz, se ház – Megszólalt az Origónak az életéért küzdő győri lottónyertes