Doros Judit: A háromkilós korlátot viszont már az első iskolaévben sem lehet betartani. Később pedig jön a még több tantárgy, a még több könyv, s nincs az a tantestület, amelyik képes „kilós” alapon összeállítani egy órarendet. Néha kampányszerűen tartanak egy-egy táskamérlegelő napot, de az is inkább a sajtónak szól, szépen le lehet fotózni a nagy táskát cipelő kisdiákokat. Persze a szülő mondhatná, hagyd itthon, fiam a környezetkönyvet, mert húsz dekával túllépted vele a háromkilós határt. Az iskolában aztán visszakérdezhetne a pedagógus, hogy miért nem a matematikát vagy a magyart, s már írná is be a fekete pontot. A gyerek viszont idejében megtanulná, amit a felnőttek amúgy is tudnak: minden törvény annyit ér, amennyit be lehet tartatni belőle. Se többet, se kevesebbet.
(Népszabadság, 2005. szeptember 26.)
Nagyon ritka, hogy egy hivatalban lévő miniszterelnök ilyen interjút ad
