R. Székely Julianna: Az ambrusi életművet elemezve arra következtetünk, hogy az, környezetéből kiragadva, szóra sem érdemes. A kilencvenes években sem volt számottevő 142 millió forint elrablása, egy jéghokis a focisták országában pedig labdába sem rúghat. A rituális whiskyfogyasztás mítoszteremtő elem ugyan, Ambrus Attila azonban csak úgy emelkedhetett ki a sok részeges gonosztevő közül, hogy alapvető dolgokban mégis különbözött. Egy udvariatlan és agresszív közegben ő ajándékokat, virágot hagyott tettei helyszínein. Bankost se nem lőtt le, se ki nem rúgatott, már csak azért sem, mert nem volt hatalma. Humora viszont volt, és ez a humor éppen a hatalmon lévőket pécézte ki, köztük olyanokat, akik a néphit szerint vagy kutyaütők voltak a bűnüldözői mesterségben, vagy kollégái a bűnözői pályán, mégsem kerültek soha börtönbe. A viszkis dicsősége voltaképp őket illeti.
(Magyar Hírlap, 2005. szeptember 30.)
európai unió
Képmutatás és kettős mérce
