Aczél Endre Gyurcsány segítségére siet

Aczél Endre: Az EU régi és új szegényei számára az eurókritériumok kényszerzubbonnyal érnek fel. Ráhajszolják őket egy szociálisan (is) vállalhatatlan útra. Nem akarom én azt papolni, hogy nyissunk tág teret a zabolátlan költekezés előtt, hiszen annak a gyászos következményei közismertek. Azt azonban szívesen papolom, hogy szegényekkel és gazdagokkal szemben nem lehet ugyanazt a szigort érvényesíteni, mert ez méltánytalan. (Ráadásul az igazán nagy gazdasági tényezőkkel szemben – lásd Németország, Franciaország – be sem vethető.) Gyurcsány tehát valódi kérdést vet föl, amikor azt mondja, vessük-e alá magunkat ennek a szigornak „bármi áron”, vagy sem? A válasznak nemlegesnek kell lennie, de azzal a toldalékkal, hogy bukásra van ítélve minden (magyar) kormány, amely a deficitjét évi egy-két százalékkal ígéri csökkenteni.

(Népszabadság, 2005. október 08.)