A leghatározottabban visszautasítom Szili Katalinnak, az egyébként pártatlanság szerepében tetszelgő házelnöknek származásra, felekezeti hovatartozásra és kirekesztésre vonatkozó durva, közjogi méltósághoz méltatlan célozgatását tegnapi parlamenti felszólalásommal kapcsolatban. Ilyen ugyanis, s ezt az Országgyűlés elnöke pontosan tudja, miként a parlamenti jegyzőkönyv is tanúsítja, semmilyen formában nem hangzott el.
Ami pedig a tényeket illeti: 1956 öröksége valóban közös örökségünk. 1956 ősze egyaránt hagyományozta ránk a hősiesség és az árulás, a forradalom és az eltiprás, az igazság és a hazugság örökségét. A bátorság, a forradalom és az igazság 1956. október 23-a, az árulás, eltiprás és hazugság pedig 1956. november 4-e öröksége.
Akik a forradalom mellé álltak, és életüket kockáztatták a szabadságért, a jó oldalán, akik pedig fegyverrel fordultak saját népük szabadságvágya ellen, a rossz oldalán álltak. Ezek történelmileg igazolt tények.
Történelmi tény, hogy Apró Antal, elárulva Nagy Imrét, tagja lett a szovjeteket behívó, a forradalmat eltipró kormánynak, majd a forradalom vezetőinek halálos ítéletét szentesítő MSZMP Politikai Bizottságának. Sőt 1958-ban az Országgyűlésben ő jelentette be Nagy Imre és három társa kivégzését a következő szavakkal: „A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsának Nagy Imre és társai ügyében hozott ítélete szigorú és igazságos volt. E per lefolyásával a magyar nép leszámolt azokkal a bűnösökkel, akik a nép nyakára zúdították az 1956. évi ellenforradalmi felkelést.”
Történelmi tény tehát, hogy Apró Antal a rossz oldalon állva oroszlánrészt vállalt a megtorlásból. Ezt az 1956 után az Apró Antal otthonává is váló rózsadombi villában élő Gyurcsány Ferenc sem magyarázhatja másként, nem írhatja át a történelmet. Ezek fényében tehát változatlanul tartom magam a parlamentben tegnap elmondott kijelentésemhez, hogy ilyen családi háttér mellett megértem Gyurcsány Ferenc visszafogottságát 1956 értékelésével kapcsolatban.
Történelmi léptékkel mérve kevés idő telt még el ahhoz, hogy ’56-ról közösen emlékezzen üldöző és áldozat. Elfogadhatatlan ugyanakkor 1956 örökségét színjátékká degradálni, az áldozatokról emlékezőket politikai pellengérre állítani.
Budapest, 2005. október 25.
Áder János
Újabb igénytelen biciklisávot festetett fel Karácsony Gergely
