Kristóf Attila: Minden tavasszal az első lépés: leereszkedem a vízóraaknába és megnyitom a csapot, most is leereszkedem, hogy elzárjam. Aztán alámerítem a kerti csőkútba a búvárszivattyút, most felhúzom. Leveszem a fürdőmedencéről a fagy ellen védő takarót, most felteszem, és nagy kövekkel rögzítem, hogy el ne vigyék a komor, őszi szelek. Kiviszem a házból a kerti bútorokat, most visszahordom. Kinyitom és leveszem az ablakokról a spalettákat, most felrakom, és beszögelem őket. Elültetem az egynyári virágokat, most hagyom elfonnyadni valamennyit. Megtisztogatom a kis kerti tavat, sást, nádat és halakat hozok fel a Balatonról, most visszaviszem a domesztikált pontyokat a Balatonba, a tavacskára madárhálót kerítek, hogy az ősszel lehulló falevelek ne rothadjanak bele a vízbe.
Ilyenkor nem az jár a fejemben, hogy nemsokára úgyis itt lesz a tavasz, hanem az, hogy milyen hamar eljött az ősz.
(Magyar Nemzet, 2005. október 29.)
nándorfehérvári
Déli harangszó és megdicsőülés
