Kristóf Attila: Elsajátított egy számomra rejtélyesnek látszó viselkedést; úgy tesz, mintha pártja semmiért sem volna felelős, s mintha ő maga személy szerint az egész politikai hacacáré felett lebegne. Így olyan hatást kelt, mintha mindig kívülállóként kelne a kormány védelmére, mintha pártatlanul oktatná ki az ellenzéket, s ráadásul a helyes viselkedés mértéke szerint. Mindezt bizonyos veleszületett képességgel teszi, egy szelíd rosszallással dörmögő mackó képében, aki ráadásul – ha nem ítéli túlságosan méltatlannak a helyzetet – még jópofa is. A szabad demokraták az elérhető legnagyobb haszon elvét követve, aligha találhattak volna az elnöki posztra nála alkalmatosabb figurát.
Néhány ortodox liberális ugyan kilépett abból a pártból, amelyet immár elsősorban ő testesít meg, s tart a felszínen. Ezek a kilépő, szellemileg magasan kvalifikált, ám kissé finnyás személyiségek mintegy visszavonultak önmagukba, hajdani pártjukkal szemben azonban nem gyakorolnak kritikát, ők jó néhány szinttel feljebb lebegnek, mint a szuperpragmatikus és bombabiztos Kuncze Gábor.
(Magyar Nemzet, 2005. november 29.)
béke
Janos Szemerei: The Miracle of Christmas Lies in God Reaching Out to Us in Reconciliation
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!