Mexikói fotós tárlata Budapesten

A mexikói Flor Garduno kiállítása látható a Mai Manó Ház – Magyar Fotográfusok Házában december 11-ig. Garduno Latin-Amerika egyik legjelentősebb fotósa. Fotóesszéi bizonyos értelemben a szociofotográfia kategóriájába sorolhatók, ezen túl azonban művészi erejük is átütő.

Péntek Orsolya
2005. 11. 21. 13:18
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az ötvenes évek végén született Garduno egy tanyán nőtt fel, ami meghatározó későbbi pályája szempontjából. A hetvenes években az Antigua Academia de San Carloson tanult vizuális művészeteket, mestere a magyar fotográfusnő, Horna Kati volt, aki nagy hatással volt művészi fejlődésére. 1979-ben félbehagyta tanulmányait és elszegődött az egyik legtekintélyesebb mexikói fotográfus, Manuel Alvarez Bravo műhelyébe asszisztensnek. A nyolcvanas években a mexikói közoktatási minisztériumban dolgozott Marina Yampolsky fotográfus irányítása alatt, akivel az országot járták, a tankönyvekbe illő illusztrációkat keresve. Garduno itt találta meg saját stílusát.

Képeivel először 1984-ben mutatkozott be külföldön, a párizsi Musée des Enfants csoportos kiállításán, ahol a halál Mexikóban tematikájú fotóit mutatta be. 1985-ben jelent meg első könyve Magia Del Juego Eterno (Az örök játék varázsa) címmel, amely hat év munkája volt. 1986-ban kiállított San Franciscóban. 1987-ben jelent meg második könyve, a Bestiarium. 1992–93-ban a „du” nevű svájci magazin egyik számát teljes egészében Flor munkásságának szentelte, ugyanabban az évben a zürichi Tages Anzeiger publikálta munkáit, míg Az idő tanúi című könyve 7 országban jelent meg 5 nyelven. 1994-ben jelent meg negyedik könyve, amelyben főképp lovakat és indiánokat ábrázoló fotókat közölt. 1995-ben Európa- és Amerika-szerte kiállított, egy évvel később Zürichről készített fotósorozatot. 2000-ben a chicagói Museum of Contemporary Photography egyéni kiállítást rendezett neki, egy évvel később New Yorkban, majd Washingtonban mutatkozott be. Legutóbbi könyve, a Flor/Inner Light tavalyelőtt jelent meg. Képei mára a világ leghíresebb gyűjteményeiben találhatók meg, többek között a New York-i Modern Művészetek Múzeumában, a Los Angeles-i Getty Központban, a chicagói Art Institute-ben és a párizsi Nemzeti Könyvtárban.

A Mai Manó Ház félemeletén Molnár Zoltán Álpanorámák című, New York-i képekből összeállított tárlata látható. Ahogy a művész írja, „már 1811-ben elkészítették Manhattan fejlesztésének általános tervét…,a 12 észak-déli irányban haladó sugárutat, és az azokra merőleges kelet-nyugat irányú utcák rendszerét. Síkok és egyenes vonalak geometriai variációjából megtervezett épületek, terek, parkok, Budapest területének kétszeresén…Az épületek ablakai is egy bizonyos síkban, és egy egyenes vonal mentén nyithatóak, zárhatóak. Elképzeltem, hogy kisfilmes fényképezőgépem zárszerkezete az épület külső főfalában lenne úgy, hogy a világosság a belső helyiségekbe hatolhasson, mint a tolóablakoknál.” A különös fotográfiai tárlat december 2-ig látogatható.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.