Seszták Ágnes: Apró Antal mint földi angyal? Káprázat, ha nem közli a sztorit a Népszabadság. Egy dr. Czvalinga István nevezi őt így Zsindely Ferenc életrajzát ismertetve, annak Isten szabad ege alatt című könyvének a végén.
Bátornak, de legalábbis különcnek kell ahhoz lenni, hogy az úgynevezett Horthy-korszak Magyarországáról „osztály-hovatartozás nélkül” nélkül szabadjon mondani valamit. Nem a marxista történetírás dialektikus materializmusának tüzében égő, lassan tarthatatlan baromságát. Kicsiny, civil megfigyelést.
Ha az úgynevezett felszabadítás után nem telepítik és irtják ki, ha nem üldözik el és kergetik Nyugatra a magyar arisztokrácia és a polgári értelmiség javát, akkor ma Magyarország lakossága tudna viselkedni. Tudna köszönni, ismerné a megszólítások közti árnyalatokat, nem túrná az orrát a villamoson, nem ásítozna torkát mutogatva, nem csámcsogna a Mekiben, és érezné, hová, mikor, mit illik felvenni. Eszébe sem jutna a színházban a második felvonás alatt mobilozni „a” Dzsoninak. Meg sok más egyéb, aminek az eróziója 1945 áprilisával kezdődött. S Apró Antal koszorút vitt Zsindely Ferenc sírjára? Mindjárt sírok.
(Magyar Nemzet, 2005. november 21.)
origo.hu
A falon át hajtott be egy kamion a családi házba – az ágyában alvó lány súlyosan megsérült
