Súghatna-e egy komputer a világbajnoknak?

Hollywoodi témának ígérkezik a pletyka, amit ismeretlenek terjesztenek az argentin világbajnokság körül: s már csak egy jó forgatókönyv kell és akár egy Oscar-díjas rendező is beszálll a világsikerhez. A kérdés, persze az, hogy van-e alapja a gyanúsítgatásnak s hogy a névnélküli mindenttudó miért marad mindig láthatatlan, nyilvánosságot kerülő sakkgyűlölő vagy sértett szakmabeli, esetleg egy filmben érdekelt pénzmágnás, vagy egy világhírre vágyó fantaszta. Ámbár, a sakkvilágbajnokság sosem volt elég jó üzlet az ilyen kétes egzisztenciáknak: a mi szakmánkban mindenki tudja, hogy a csalás sosem volt a királyi játék fő vonzóereje. Mindeddig. Most azonban a komputerek és a digitális szerkentyűk korában a médiának köszönhetően el akarja valaki hitetni velünk, hogy lám, a királyi játék is a sárba hull: súgnak a komputerek s nem a játszók, mesterek, nagymesterek játsszák zseniálisan a játékot, de a programok, szoftverek, processzorok találják ki az egészet. Egyszóval csalás az egész, kérem. Ki vagy, kedves ismeretlen bassz-bariton, aki most kivételesen hamisan énekeled a Rágalom-áriát? Hiszen a sakktábla és a sakkjátszma a szemünk előtti történés, s a legmagasabb szinten mérkőzőket csak megzavarni lehet egy-egy beszólással vagy trükkel s a legjobbak nincsenek rászorulva a nemtelen segítőkre. Ki hinné el például, hogy egy karrierje csúcsára érkezett világklasszis csalásra épít, komputerek súgására vár és színészként, csalóként lép a dobogóra, rettegve a leleplezéstől, a szégyentől: hiszen az ő nevét mindenki ismeri, s nem bújik el a függöny mögé, mint az intrikus, aki félve őrzi inkognitóját. Vállalja a leleplezést ami abból áll, hogy a nézők észreveszik-e nyerő vagy vesztő lépéseit, zsenialitását vagy paccerségét, amit a plebs röhejjel honorál s csak a konkurencia marad tárgyilagos, tudván: hogy ma neked, holnap nekem…s ezt komolyan kell venni mindenképpen.
S hogy a komputer képes súgni? Igen képes, de csak előre vagy utólag súg. Nagy segítség a felkészülésben és tárgyilagos az elemzésekben. Kíméletlenül az. Lássuk csak, hogy néz ki ez az utósúgás a gyakorlatban, a legzseniálisabb szereplő esetében például;


Anand, V. (2788) – Kaszimdzsanov, R. (2670)
FIDE Sakkvilágbajnokság, San Luis (11), 2005.október 10
Szicíliai védelem (B90)

1. e4 c5 2. Hf3 d6 3. d4 cxd4 4. Hxd4 Hf6 5. Hc3 a6 6. f3 e5 7. Hb3 Fe6 8. Fe3 Hbd7 9. Vd2 b5 10. 0–0–0 Hb6 11. Vf2 Hc4 12. Fxc4 bxc4 13. Ha5!! Bc8 14. Fb6 Vd7 15. g3 g6 16. Bd2 Fh6 17. f4 Hg4 18. Vf3 Bb8 19. h3

Hf6(?) 20. Fc5 exf4 21. gxf4 Bc8 22. Fxd6 Vd8 23. Fb4 Vb6 24. a3 Hh5 25. Kb1 Fxf4 26. Hd5 Fxd5 27. Bxd5 Fb8 28. Bhd1 c3 29. Bd7 1–0,

Tehát szinte kottából nyert vesztett a két FIDE világbajnok s bizony csak az egyiknek volt esélye a súgásra a felkészülésben s a másiknak pedig a tanulságos elemzés jutott osztályrészül.
Hogyan is?

Anand több tucatszor játszotta korábban ezt a változatot – világossal-sötéttel. A B90-es regiszterből ez ellenőrizhető,azaz a felkészülésből eredeztethető mélységig vagy a felületes „láttam már valahol” ismerkedés szintjén. A nagymesteri (sőt, világmesteri) fokozatban mindkét oldal finomságai, igazsága a repertoár része. Kaszimdzsanov belemászott a tengerbe anélkül, hogy tudta volna kik lesznek úszótársai a kalandban. A krizis a diagramállásban állt elő: Anand bevallotta, hogy néki megjelent a pőrére vetkőztetett igazság, Kaszimnak viszont a 13.-ik húzás Ha5!!-je óta (Vxa5?? 14.Fb6 Vb4 15 a3! vezérfogás) pánik-érzete volt s tartott a parti végéig. Holott: a cápakaland csak ijesztgetés volt, mert 19. – Hh2!!-komputerhúzással (ellencápa…) megmenekülhetett volna. Erre 20.Bd(h)xh2 Bxb6 után sötétnek semmitől nem kellett félnie,és ugyanez a helyzet 20. Ve3 után is, mert a huszár megmenekül: 20.– Hf3!! 21. Bf2 exf4 22.gxf4 Ne5! folytatással.

És végül ha 20.Vf2 akkor sötét 20.– Hf3-mal éli túl a bonyodalmat. Pl.: 21.Bd5 (21.Hd5 Va4 22.Hc7+ Kf8 23.Bxd6 Vxa2 24.Hxe6+ fxe6 25.Vxf3 Bxb6!) 21. – exf4 22. Vxf3 Bxb6 23.Hxc4 fxg3+ 24.Kb1 Bc6 25.He5 Bxc3 26.Vxc3 (26.Vf6 Ve7! 27.Vxh8+ Vf8) 26.– Fg7 27.Hxd7 Fxc3 28.Bxd6 Fb4 29.Bb6 Kxd7 30.Bxb4 f5 és megállapítható, hogy sötét átvészeli a bajokat s közel áll a kiegyenlítéshez.

Sajnos, ez csak az „utósúgás” után (Fritz 9) vált elemzőtársává, tanulságként. Ez a parti bizonysága annak, hogy Kaszim nem csalt, s Anand nem készült igazán világbajnoki szinten. Mostan mi e változat tudói lettünk: ez a tudás átmenetileg az utolsó értesülésünk a sakkmunkáról – komputer szinten. A komputer segít, de nem csal, bárha biztosra nem mehetünk sohasem, mert pl. egy csaló intrikus esetleg…kimegy a büfébe és informálódik a kritikus állásról egy másik intrikus-csalótól. Node: ezek a csalók sohasem jutnak be a legjobbak közé. Egyszóval:
a világklasszis a parti előtt már tudja, amit tudni kell. A többit kitalálja…mert ha nem akkor veszít. És mint tudjuk, a világbajnokok is veszítenek néha, de sohasem csalnak.