Idén is külön emlékeztek az 1956. december 8-i sortűz áldozataira Salgótarjánban a különböző helyi politikai erők.
Az önkormányzat és a Pofosz Nógrád Megyei Szervezete megemlékezésén Puszta Béla (az MSZP-ből nemrég kilépett) polgármester mondott beszédet a December 8. téren, a sortűz helyszínén délután három órától.
Salgótarján az áldozatok mellett áll
Juhász Attila, a Pofosz megyei elnöke a sortűz helyszínén tartott megemlékezésen felidézte: a Kádár-kormány már december 4-én elhatározta, hogy sortüzekkel félemlíti meg a nemzetet.
Szavai szerint a tatabányai, salgótarjáni, miskolci, egri „tömeggyilkosságok célja a hatalom kizárólagos gyakorlása, a munkástanácsok felszámolása, és a keresztény szellemiség megsemmisítése” volt. Salgótarján városa az áldozatok mellett áll, a tettesek nem kapnak sem megértést, sem erkölcsi felmentést – jelentette ki a városi gyásznapon Puszta Béla, Salgótarján volt MSZP-s polgármestere.
Pokorni: ez volt az egyik legaljasabb tömeggyilkosság
A Fidesz külön megemlékezést szervezett. A sortűz áldozatainak lelki üdvéért tartott katolikus szentmise és református istentisztelet után fáklyákkal vonultak az emlékezés helyszínére, ahol Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke és Steigerwald Ottó, az 56-os Nógrád megyei Munkástanácsok elnökhelyettese mondott beszédet. Beszédében Pokorni Zoltán a magyar történelem egyik legaljasabb tömeggyilkosságának nevezte a salgótarjáni sortüzet, s azt is elmondta, történelmi kutatások bizonyítják, hogy provokáció volt annak a két bányásznak a letartóztatása, akiknek szabadon bocsátásáért ezrek tüntettek az akkori Vásártéren, amikor a szovjet katonák és a karhatalmisták a tömegbe lőttek. „Azért kell emlékeznünk, hogy senki se mentegethesse többé a vétkeseket, senki se mosdathassa fehérre a bűnös hatalmat, mert aki ezt teszi, elnéző lesz a jelen, és a jövő bűnei iránt is„ – fogalmazott a Fidesz alelnöke.
1956. december nyolcadikán a hajnali órákban karhatalmista és szovjet egységek letartóztatták Gál Lajos és Viczián Tamás munkástanácsi vezetőket, ezen felháborodva üveggyári, vasgyári munkások, bányászok és a hozzájuk csatlakozók (mintegy négyezer fő) a salgótarjáni rendőrkapitányság, valamint a megyei tanács elé vonultak, és követelték a letartóztatottak szabadon bocsátását. Az első lövések valószínűleg a pufajkások felől érkeztek figyelmeztető céllal, a karhatalmisták a tömeg feje fölé lőttek.
Ezután a források és a szemtanúk szerint az egyik üveggyári munkás, a tömegben álló Ferencz István, egy ártalmatlan gyakorló hanggránátot robbantott fel, erre a karhatalmisták, rendőrök és szovjet katonák, valamint a Vörös Hadsereg a téren tartózkodó két tankjának géppuskásai tüzelni kezdtek. Egy szemtanú szerint „vérző testekkel volt tele az utca”. A sortűz következtében csaknem ötvenen meghaltak, és több mint 80-an megsebesültek. Mások szerint az áldozatok száma elérhette a 130-at is.
A néhány nappal később kiadott kommunista közleményben már az áll, hogy ellenforradalmi provokátorok gránáttámadást intéztek a karhatalmisták és baráti szovjet katonák ellen, és tudatosan provokálták a fegyvereseket. Az Országos Rendőrfőkapitányság helyszíni szemléjén azonban egyértelmûen megállapították, hogy a tüntetők nem lőttek az egyenruhásokra, akik viszont sortüzet adtak le a tömegre. Az ezzel kapcsolatos jegyzőkönyveket titkosították, a megállapításokat elhallgatták.
A salgótarjáni sortűz és annak hozadéka fordulópont a kommunizmus utáni büntetőperek történetében: az úgynevezett „sortűzperben” 1997-ben a magyar Legfelsőbb Bíróság ítélete kimondta, hogy a nemzetközi jog durva megsértésével elkövetett bűncselekmények háborús bűntettek, soha nem évülnek el, elkövetőik bármikor felelősségre vonhatóak. Ennek ellenére a bizonyítékok hiánya miatt a salgótarjáni sortűz miatt indított eljárásokban összesen egyetlen elmarasztaló ítélet született: egy volt karhatalmistát felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek.
Nógrád megyében a kegyetlenkedések, tömeggyilkosságok ezzel nem értek véget. A beszámolók szerint a pufajkások személyes szadizmusuk kiélésére több nem hivatalos akciót is végrehajtottak, céljuk sokszor az „ellenség” meggyilkolása volt: 1956. december 13-án például megkínozták, megölték, majd az Ipolyba lökték a salgótarjáni acélgyár nemzetőrségének két vezetőjét.
Advent heteiben Budapesten éppúgy, mint számos vidéki városban – Miskolc, Eger, Gyula, Kecskemét, Hódmezővásárhely, Tatabánya stb. – menetrendszerűen sortüzet vezényeltek a letartóztatottak szabadon bocsátása érdekében tüntetőkre.
A gyilkosok ma is ismeretlenek – és büntetlenek.
(Forrás: mult-kor.hu, mek.oszk.hu)
origo.hu
Különleges koncerttel lép fel Ákos a Víz, Zene, Virág Fesztiválon
