Már csak béhány napunk van arra, hogy az unió kimozduljon a holtpontról és visszatérjen a helyes útra. Amióta a franciák és hollandok nemet mondtak az alkotmányra, nem csupán „üzemzavar” állt be Európában, hanem teljes a tanácstalanság. Az unió saját létjogosultságát keresi.
Csak néhány napunk van arra, hogy visszaadjuk az európai polgároknak a reményt. Néhány nap, hogy megmutassuk, a jelenlegi fásultságban még létezik politikai akarat.
Miért is vagyunk együtt?
A jelenlegi vitában kissé elsikkadt ez a kérdés. Az alkotmány víziója távolodik, vele együtt pedig egyre messzebbre kerül az a politikai színezettel átitatott Európa, amely képes a világ dolgaira hatni, döntéseket hozni és a szolidaritás hajtja előre.
Ahhoz, hogy el tudjuk érni ezt a célt, egy feltételnek mindenképp teljesülnie kell:
December 16-án, Brüsszelben az Európai Tanácsnak megegyezésre kell jutnia az Európai Unió jövőbeni finanszírozásáról és tiszteletben kell tartania kötelezettségvállalásait.
Miért is?
Mert e homályos fogalom mögött meghúzódó tét minden európai polgár számára nagy jelentőséggel bír; az uniónak olyan költségvetéssel kell rendelkeznie, amely képes megbirkózni a jelen legnagyobb kihívásaival.
És ez valóban ilyen fontos? Igen, mivel az alábbiakról van szó:
A tíz új tagállam felé tett kötelezettségvállalások betartása. Nem lehet bővíteni anélkül, hogy megadnánk az érintett országoknak a fejlődéshez való azon eszközöket, amelyeket az unió megígért számukra. Ráadásul valamennyiünk számára előnyökkel jár, ha az új országok növekednek, emelkedik az életszínvonal.
A szolidaritás és az unión belüli összetartás alapelemét jelentő strukturális és környezetvédelmi politika továbbvitele. E téren is tiszteletben kell tartani a kötelezettségvállalásokat.
A jövő felé mutató politikák fejlesztése, a kutatás, fejlesztés és a tudáshoz való hozzáférés biztosítása mindenki számára. Ezeknek az elsősorban nemzeti szinten folytatott politikáknak a globalizációval szemben szükségük van az európai hozzáadott értékre.
Ez a három tényező egymástól elválaszthatatlan. Az egyiknek a másik elé helyezése megbontaná az uniós integrációt.
Mindezek megvalósításához pénzügyi eszközökre van szükség. A parlamenttől és a bizottságtól eltérően, a tanácson belül még nem született meg a megállapodás. Amint erre sor kerül, a három intézménynek is meg kell egyeznie egymással.
Ha ez mégsem történne meg, az unió nem kerül csődbe, az éves költségvetés alapján továbbra is működni fog.
De ez nem egy csodaszer, hanem rövid távú megoldás, mivel híján van követendő koherens elképzeléseknek, különösen a jövőbeli befektetések tekintetében.
Intézményünk június 8-án elfogadott egy ambiciózus és realista tárgyalási álláspontot.
Ambiciózus, mert az említett három tényező egyensúlyban áll és így az unió is be tudja tartani kötelezettségvállalásait.
Realista, mert azt javasoljuk, hogy kiadások az európai GNI (bruttó nemzeti jövedelem) 1,18 százalékának, vagyis az egész időszakra lebontva összesen 975 milliárd eurós nagyságrendű kötelezettségvállalási előirányzatnak feleljenek meg.
Júniusban az Európai Tanács nem tudott megegyezésre jutni a luxemburgi elnökség a GNI 1,057 százalékára (871 milliárd euró) vonatkozó ésszerű javaslata kapcsán.
A sikertelenség három oka közismert:
Véleménykülönbség a nettó egyenleg vagyis a tagállamok által az unió költségvetésébe befizetett és közvetlenül az uniótól kapott összegek egyenlege tekintetében.
Véleménykülönbség a tanács által 2002-ben rögzített, 2013-ig érvényes közös mezőgazdasági politika reformjának újratárgyalása kapcsán.
Véleménykülönbség a költségvetési források összértéke tekintetében A tagállamok többsége a luxemburgi elképzelést támogatta, kis részük ellene volt.
Hogyan állítsuk vissza az európai költségvetés koherenciáját és hatékonyságát ebben a széthúzásoktól terhes légkörben?
A pénzügyi tervről való megállapodás nélkül semmilyen vitát – sem a szociális modellről sem pedig Európa jövőjéről – nem lehet eredményesen folytatni.
Minden arra utal, hogy messze vagyunk még a céltól.
A brit elnökség reményei szerint december 16-ig megszületik az új költségvetési struktúráról való megállapodás, amely prioritásait az új politikák képeznék.
A brit elnökség pénzügyi tervében a GNI 1,03 százalékának (841 milliárd euró) befizetése szerepel, ami a luxemburgi javaslathoz képest 30 milliárd euróval kevesebb!
Ez elsősorban a kohéziós politikát érintené és a legfőbb vesztesek ezen politika fő haszonélvezői, az új tagállamok lennének.
Ugyanakkor a „nettó befizető” Nagy-Britannia, Svédország és Hollandia költségvetési hozzájárulása csökkenne.
Ahhoz, hogy kijussunk a zsákutcából a politikai akaratnak egyesülnie kell az innovációs szándékkal.
A költségvetés 1,03 százalékára csökkentésével a három említett tényező közötti egyensúly nem megvalósítható.
Nézzük csak meg ezeket az alapvető adatokat! Miközben a tagállamok átlagosan költségvetésük 47 százalékát fordítják közkiadásokra, csupán 2,5 százalékot fizetnek be az európai költségvetésbe.
A parlament elutasít bármilyen, a mezőgazdaság terén a KAP nemzeti kézbe történő visszavételére irányuló próbálkozást, azonban rugalmasan kívánja kezelni a kérdést. A tanács által 2002-ben meghatározott plafonérték elégtelennek bizonyulhat Románia és Bulgária kiadásainak fedezéséhez, ezért a parlament adott esetben támogatná a tagállamok számára kötelezően előírt társfinanszírozást.
A „rendkívüli mértékű” mezőgazdasági kiadások az európai GNI csupán 0,4 százalékát teszik ki.
Ha minden törekvésünket meg akarjuk valósítani – közös energiapolitika létrehozása, nagyszabású kutatási és fejlesztési politika elindítása, a nagy közlekedési hálózatok fejlesztése – mindegyikre egyenként 10-15 milliárd eurót kellene fordítani.
Ehhez a következő hét évre a GNI 1,3 százalékán alapuló költségvetésre van szükség. Ez összesen 1057 milliárd eurót, évi lebontásban pedig 151 milliárd eurót jelentene, a 2006-os költségvetés-tervezet 120 milliárdjával szemben.
Azonban pillanatnyilag nem reális ez a cél.
Tehát fejleszteni kell és ehhez – legyen szó állami vagy magán beruházásokról – elengedhetetlen az Európai Beruházási Bank bevonása és kölcsön felvétele. A parlament ezt az álláspontot képviseli.
A nettó befizetésekkel kapcsolatban nincs új álláspont.
Miről is van szó? Közösségi adó hiányában a költségvetési források főként a tagállamok befizetéseiből származnak. Az évek során ez egy nulla egyenlegű játszmává vált, minden tagállam kiszámolta, hogy mennyit fizet be az EU költségvetésbe és mennyit kap közvetlenül vissza.
Kialakult egy egészségtelen mechanizmus, amely szigorúan könyvviteli értelemben vett „nettó befizető” és „nettó haszonélvező” kategóriákban gondolkodik.
Azonban ezzel szándékosan figyelmen kívül hagyjuk az Unióhoz való csatlakozás előnyeit; a belső piacnak köszönhetően több millió munkahely jött létre, az unión belüli kereskedelem jelentősen növekedett, az unió vezető világkereskedelmi pozícióra tett szert és a mindennapi élet szabaddá vált.
Ha nem is vagyunk hajlandók a politikai színezetű közösség szintjén gondolkozni, gondolkozzunk legalább az általános előnyök szintjén.
Ahogy mindebből látható, a problémák nagy részét december 16-ig meg kell oldanunk. Rengeteg erőfeszítést kell még tenni és mindenki részéről valódi kompromisszumkészségre van szükség. Állam- és kormányfőinknek ki kell vezetniük az uniót a zsákutcából.
Csak és kizárólag ezzel a feltétellel kerülhet vissza az unió a helyes útra és kezdhet bele nyugodtabb szívvel a jövőjét érintő vitába.
Josep Borrell, az Európai Parlament elnöke
Trump
Imádkozzunk Trump elnök győzelméért
