Gyógyszer az ivóvízben?

Kevesen gondolnak arra: a vizelettel gyógyszermaradványok is kerülnek a szennyvízbe, és ezáltal folyóvizeinkbe. A magyarországi élő- és talajvizek gyógyszerszennyezettsége kiterjedt kutatások hiányában jelenleg csak becsülhető. A kutatók szerint a szennyezettség még sehol sem olyan mértékű, hogy ne lehetne meginni az ivóvizet.

A gyógyszerek hatóanyagának nagy része a vizelettel eltávozik az emberi szervezetből – és a folyóvízbe kerül. Budapesten évente mintegy 20 tonna novamidazofen – az Algopyrin és más gyógyszerek hatóanyaga – kerül a természetes vízfolyásokba, emellett női nemi hormonok és fájdalomcsillapítók maradványai úsznak le a folyón – írja a Népszabadság.

A jelenleg működő szennyvíztelepi technológiák egyike sem alkalmas a kis koncentrációjú gyógyszermaradványok kiszűrésére. A szennyvíztisztításban aktív baktériumok a gyógyszerhatóanyagokat nem bontják le, mert az erre képes mikróbák a kis koncentráció miatt nem tudnak elszaporodni.

A külföldön elvégzett mikrobiológiai vizsgálatok valószínűsítik, hogy az élővizekbe kerülő gyógyszerszármazékok, hormonok hatással lehetnek a vízben élő szervezetekre. Az antibiotikumok maradványai befolyásolhatják a baktériumok szaporodását, a gyógyászatban alkalmazott antibiotikumokkal szemben ellenálló baktériumfajok elterjedését idézhetik elő. Bizonyos hormonkészítmények – a fogamzásgátlók lebomlásából származó női nemi hormonok – hatására csökken a hím halak aránya a nőstényekhez képest, s megváltozik a békák szaporodása is. A kis koncentráció miatt igen csekély a valószínűsége, hogy e kémiai anyagok degenerációkat, mutációkat okoznának, de a kérdés megnyugtató megválaszolásához a kutatók még nem rendelkeznek adatokkal.

Varga Margit, az ELTE Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszékének docense a lapnak elmondta: Magyarországon viszonylag új ez a téma, mivel hazánkban csak a mostanában beszerzett műszerekkel tudják kimutatni a vizekben egészen kis koncentrációban előforduló gyógyszerszármazékokat.

A magyarországi élő- és talajvizek gyógyszerszennyezettsége kiterjedt kutatások hiányában jelenleg csak becsülhető. Az ELTE kutatói, Záray Gyula professzor vezetésével az értékesített gyógyszermennyiség alapján számolták ki a valószínűsíthető mértéket. Az ebből származó eredmények alapján a szennyezettség összevethető a németországi adatokkal – különösen a Berlin környékére jellemző elszomorító mértékkel. Az ottani szennyvíztisztító telepek ugyanis nem bírják maradéktalanul kiszolgálni az ott élő lakosságot – hasonlóan Budapesthez, ahol a szennyvíz 55 százaléka máig tisztítatlanul folyik a Dunába.

A problémát a leghatékonyabban a gyógyszervegyészek oldhatnák meg, amihez persze ösztönözni kellene a gyógyszeripart. Ehhez olyan jogszabály kellene, amely előírná, hogy csak biológiailag lebontható hatóanyagokat tartalmazó gyógyszerek kerülhessenek forgalomba. Egy másik lehetőség a gyógyszerhatóanyagok kiszűrése a szennyvíztisztítás hatásfokának növelésével. Erre kémiai és mikrobiológiai módszerek adódnak. A kémiai lényege, hogy ózonnal, vagy hidrogén-peroxiddal kezelik a szennyvizet. Egyes országokban az UV-fénnyel való besugárzás lehetőségét vizsgálják abban a reményben, hogy ezzel is elősegítik a lebomlást. Ezek a kísérletek laboratóriumi fázisban vannak. A kémikusok valamilyen hordozófelület kialakításán is gondolkoznak, amelyen a gyógyszerhatóanyag feldúsul, így a megfelelő baktériumok a nagyobb koncentráció miatt ott elszaporodnak. Az ELTE-n még csak most indulnak az ilyen irányú vizsgálatok. Harmadik, egyelőre elvi lehetőség lehetne a szennyvíz szelektív gyűjtése.

Míg a mélyről jövő vizeknél a legkisebb a gyógyszermaradványok előfordulási valószínűsége, úgy a parti szűrésű kutaknál (ilyen Budapest ivóvízbázisának zöme) sokkal nagyobb a veszély. A szakember szerint a szennyezettség még sehol sem olyan mértékű, hogy ne lehetne meginni az ivóvizet. (Népszabadság)