Kristóf Attila: Eszembe sem jutott, hogy Kádár elvtárs minden kacsintásával Gyurcsány elvtársnak kampányol, és tisztítja meg előtte sokadíziglen az utat, aki ily módon rendszerváltott időskorom felejteni vágyott, mégis meghatározó személyisége lesz.
Néha eltűnődöm azon, hogy Kádár elvtárs, ha élne, szeretné-e Gyurcsány Ferit. Bocsánat. Kádár sosem nevezné Ferinek Gyurcsányt, mert ő a bizalmaskodást nem kedvelte, eszébe sem jutott például megkérdezni Nagy Imrét, amikor azon tűnődött a szocialista demokrácia szellemében, felakasztassa vagy agyonlövesse, hogy: „Te mit tennél a helyemben, Imre?”
Most itt magamba révedve arra gondolok, hogy Gyurcsányt láttam már roham-, építőipari és bukósisakban, mindegyikben tanulságos látványt nyújtott. Sőt rohamozni is láttam, hiszen állandóan rohamoz, mintha a hatalom valamely vár foka volna, ahová ki akarja tűzni a vörös lobogót. De a sárga bukósisak ellenére bukni még nem láttam, bár abban a bukásban van minden reményem.
Megpróbálom most elképzelni mint Mikulást. Elvileg beleillik ebbe a szerepbe, mivel máson sem jár az esze, mást sem mond a szája, mint hogy a 2006-os költségvetéssel állampolgárok millióit ajándékozza meg. A Mikulás egyébként is piros, s mint tudjuk, a piros a bátorság meg a jövő színe, no meg a pipacsé. Úgy érzem, jobb, ha egy nyurga pipacsnak képzelem Gyurcsányt, mint Mikulásnak.
(Magyar Nemzet, 2005. december 6.)
rendőrség
Felgyújtotta feleségét és magával is végezni akart egy szabolcsi férfi
