A svájci születésű, svájci-izraeli kettős állampolgárságú Goldschmidt 1987-ban lett a Moszkvában élő zsidők vezetője. Szeptember 27-én izraeli útjáról visszatérve a domodegyovói repülőtéren a határőrök feltartóztatták, érvénytelenítették a vízumát, és nem kívános személynek nyilvánították. Az esetről a hivatalos orosz szervek sokáig nem adtak semmiféle felvilágosítást, majd később egy nemzetközi sajtókonferencia keretében az orosz külügyminisztérium szóvivője azt közölte, hogy az intézkedésre „nemzetbiztonsági” érdekek miatt került sor.
Utána a Putyin támogatását élvező orosz média nagy cikksorozatokban és televíziós tudósításokban számolt be arról, hogy nem csak a moszkvai, de az orosz zsidóság is két részre szakadt, és az újonnan érkezett Goldschmidt és Vlagyimir Slutsker, az orosz zsidó kongresszus volt vezetője között kibékíthetetlen ellentét feszül. Slutskert később az 1990-es években váratlanul meggazdagodott Vjacseszlav Kantor váltotta fel a zsidó kongresszus élén, és Goldschmidtet 2001-ben rövid úton kiutasították Oroszországból. A mindenható nemzetközi zsidószervezetek tiltakozására azonban a döntést megváltoztatták, és a diadalmasan visszatérő Goldschmidt idén szeptemberig jelentősebb botrány nélkül vezette a moszkvai zsidók hitközösségét.
Több mint 50 egyházi vezetőt tartóztattak fel
A személyeskedésig fajult vita a Congress of Jewish Religious Communities and Organisations of Russia (Oroszországi Zsidó Közösségek és Szervezetek Kongresszusa) és a Putyin kedvelt zsidószervezetének tekintett Hassidic Federation of Jewish Communities of Russia (Oroszországi Haszid Zsidó Közösségek Szövetsége) között továbbra is folytatódott, és az orosz média feltűnően nagy teret adott a két, tagságában rohamosan zsugorodó zsidószervezet vitájának.
Goldschmidt szeptemberi visszafordítása a bejárati ajtóból nem tekinthető egyedi esetnek. A moszkvai főrabbi már az 53. egyházi vezető volt a sorban, akit valamilyen okból kifolyólag nem engedtek be Oroszországba. A kiutasítottak között egyaránt megtalálható római katolikus főpap és hivatalos úton levő keresztény egyházi személy, protestáns, mormon, buddhista és a muszlim vallási szervezetek különböző rangú vezetői is.
Putyin elnök nem sokkal a hivatalba lépése után, még a 2000 tavaszán tartott országjáró bemutatkozó kőrútjának állomásain tartott beszédeiben felhívta a figyelmet „a hatalmas országunkat körbevevő, szomszédoktól beszivárgó, kulturális és vallási köntösben érkező radikális veszélyre”, és védekezésre szólított fel a „külföldről érkező agresszív vallási szervezetek” ellen. A hivatali idejének első hónapjait töltő, akkor még vitathatatlanul népszerű új elnök szavai teljes egyetértésre találtak a hallgatóság körében, és a korabeli hírügynökségi jelentések több, elsősorban a Kaukázus térségében élő muszlim lakosság elleni, „vallási indíttatású túlkapásról” számoltak be. Az incidensek miatt az 2002. november 7-én a Helsinki Bizottság és az USA néhány kongresszusi képviselője csak levélben tudott tiltakozni, mert Putyin elnök „halaszthatatlan, más irányú elfoglaltsága miatt” nem fogadta a tiltakozókat.
Forrás: Haaretz, The Jerusalem Post, AP, Reuters
origo.hu
Három magyar egyetem is bekerült a világ legjobbjai közé
