Münchenre, Kölnre, Stuttgartra és Brüsszelre dobtak volna atombombát a szovjetek

München, Köln, Stuttgart és Brüsszel: az első hullámban ezekre a nyugat-európai nagyvárosokra dobtak volna atombombát a szovjetek akkor, ha az 1981 telére tervezett lengyelországi szovjet bevonulásra a NATO bármilyen katonai akcióval válaszol.

A Varsói Szerződés tagállamainak tábornokai 1980 tavaszától kezdődően Moszkvában dolgozták ki azokat terveket, amivel az egyre idegesebb szovjet vezetés a feszült lengyelországi belpolitikai helyzet megoldását szerette volna elérni. Mint mindig, most is csak a régi szovjet módszerek jöhettek számításba, vagyis az 1956-os magyarországi és az 1968-as csehszlovákiai „sajnálatos események„ során már jól bevált katonai bevonulás részleteiről folyt a vita. A prágai tavasz óta eltelt 13 év alatt azonban sok változás történt az európai katonai egyensúly területén, és a világpolitikai helyzet lassan az afganisztáni hegyvidékeken súlyos veszteségeket elszenvedő Vörös Hadsereg és az agresszív szovjet külpolitika ellen fordult.

Moszkvának fenntartásai voltak a készségesen ajánlkozó NDK-s és román pártvezetéssel szemben, míg Leonyid Brezsnyev a szovjet segítségkérésben nagy tapasztalatokat szerzett Kádár János Magyarországától meglehetősen hűvös, inkább tanácstalanságról árulkodó véleményeket kapott, és a NATO akkoriban korszerűnek mondható, kis- és középtávolságú elhárító rendszerérébe állított Cruise és Pershing nevű rakétáiról sem volt még Moszkvában megfelelő mennyiségű információ. Az oroszok vezetésével a világbéke megteremtésén fáradozó szocialista országok a terveket ha nehezen is, de véglegesítették, és 1981 elejére az a döntés született, hogy Lengyelországnak „szükség esetén” a Varsói Szerződés csapatai önzetlen és testvéri segítséget fognak nyújtani.

A bomladozó Varsói Szerződés talán utolsó nagy közös tervéből azonban nem lett semmi, mert Brezsnyev 1981 november végén – pontosan 24 évvel ezelőtt – egy és ugyanaz napon két telefont is kapott: először II. János Pál pápa kérte arra, gondolja meg a katonai erő alkalmazását, majd néhány órával később az alig egy éve hatalomban levő Reagan amerikai elnök is hasonló kérést fogalmazott meg a szovjet pártfőtitkárral folytatott beszélgetése során. A Kreml urai végül belementek abba, hogy 1981 december 13-án a hónapokig tárgyalt és egyeztetett bevonulás-megszállás helyett a szovjetbarát Wojciech Jaruzelski tábornok Lengyelországban katonai szükségállapotot vezessen be.

Múlt héten Radoslaw Sikorski, Lengyelország új védelmi minisztere 1700 oldal, a negyed évszázaddal ezelőtti eseményekkel kapcsolatos, és az előző lengyel szocialista kormány által titkosított dokumentumra adott kutatási engedélyt, és tette tartalmukat hozzáférhetővé a lengyel és a világ közvéleménye számára. Ezek között szerepel a három, katonailag nem túl jelentős német nagyváros és a NATO főhadiszállásának otthont adó belga főváros atombombával való elpusztításának terve is. A Seven Days to the River Rhine (Hét nap alatt a Rajna folyóig) kódnevet viselő terv Varsó és Prága mellett több nyugati nagyváros megsemmisítésével és 3-5 nap alatt sok millió polgári, köztük több mint kétmillió lengyel áldozattal számolt.

A határozott antikommunista hírében álló 42 éves Sikorski a lengyelországi katonai szükségállapot kihirdetése után Londonba menekült, ahol fiatal kora ellenére jó személyes kapcsolatokat épített ki a korábban érkezett európai lengyel emigráció minden ágával. A múlt hónapban hatalomra került nemzeti kormány védelmi minisztereként általános nemzetközi megbecsülésnek örvend. Felesége Anne Applebaum újságíró, a Washington Post jónevű munkatársa, aki a szovjet gulágokról írt könyvéért tavaly Pulitzer-díjat kapott.

Nem meglepő, hogy Oroszország diplomáciai úton igyekezett lebeszélni Kazimierz Marcinkiewicz új miniszterelnököt arról, hogy Radek Sikorskit tegye a lengyel hadügyminisztérium élére. A kiváló amerikai kapcsolatokkal rendelkező Sikorski már azt is bejelentette, hogy jövő januárban újabb, több ezer oldalnyi, ezúttal az 1968-as csehszlovákiai bevonulás lengyelországi vonatkozásairól szóló titkosított iratról „fújja le a port.„

Forrás: The Scotsman, Seattle Post Intelligencer, Chicago Sun-Times, AP