Szabó Iréne: Torontó szegényeinek elegük lett abból, hogy a város vezetése semmibeveszi őket. Mert miközben több millió kanadai dollárt költenek arra, hogy a turistákat lenyűgözzék a pompás építmények látványával, a szegénysor lakóinak helyzetével sem a polgármester sem a lakásügyek minisztere nem foglalkozik. Ezért aztán önmaguk vették kézbe a dolgot. Szelidebben, mint a franciák szegényei, ráadásul humorral fűszerezték a „visszavágót”. Gondolták, ha lehet katasztrófaturizmus, miért ne lehetne nyomornegyed-turizmus. Aztán szinte kínálta magát a folytatás. Kijelölik a túravezetőket, az esztendő végén pedig megválasztják a Nyomornegyedek Urát, akit Aranycsótány-díjjal jutalmaznak. Dupla haszonnal számoltak: egyrészt a kiváncsi gazdagoktól csurranó-cseppenő adományokkal, másrészt a kárörömmel, amit a város vezetésének bosszúsága táplál, hogy a külföldiek szembesülnek Torontó sötét oldalával. Máris nagy az érdeklődés.
(Népszava, 2005. december 8.)

Drogdíler lőfegyvereit árulja a NAV