Tóth Ákos: Csakhogy – s álljon itt figyelmeztetőül Kuncze Gábor fájdalmas-keserű mondata, amit akár az is képletessé tehet, hogy a parlament utolsó ülésnapján hangzott el – a politikai elitnek már nincsenek közös mondatai. Közös mondatok híján pedig a tartalomban igencsak nehéz kiegyezni. Persze vannak tartalmilag már jól alátámasztott ügyeink is, igaz, a tartalmi konszenzust ebben az esetben elősegítette, hogy ahhoz viszonylag kevés szereplő kellett: az ellenzék például nem. Így a politikai egyezség jelei körvonalazhatók a nyugdíjkorrekció, a bébikötvény, a szociális ellátások, a rászorultsági elv és a szegénység elleni föllépés terén. Ezek egy irányba mutató lépések, s bízvást ide sorolható az egyházi oktatási intézmények állami támogatása kapcsán kialakult vita is, amely egészen furcsa irányba vitte az ellenérdekelt feleket: ugyanúgy elképesztő diákokat tanulóidőben utcára vinni egy olyan témában, amiből egészen bizonyosan nem értenek semmit, mint amennyire elképesztő a látszatemelés, hogy egy (!) forinttal lesz több az egyházi iskolák gyermekenkénti támogatása.
(Népszabadság, 2005. december 21.)

Őt keresi a rendőrség a Lakatos Márk-botrányban