Adam Christopher az ottawai egyetem történelem tanszékének
tanársegédje és PhD kandidátusa: Január 23-án történelmet írtunk Kanadában a parlamenti választásokon. A sokéves liberális uralom után ismét konzervatív (kisebbségi) kormánya lesz az országnak. Ám Kanadában nem könnyű feladat konzervatív politikusnak lenni. Az elmúlt száz évből hetvenben liberális kormánya volt az országnak. Utoljára 1988-ban nyertek választást Kanada konzervatívjai, és azóta négy egymást követő voksolást veszítettek el.
De hogyan is nyerhetett választást a jobboldal, amikor a liberális vezetésű Kanada gazdasága az egyik legerősebb a nyugati világban, és amikor a munkanélküliség mélyponton van?
Az mindenképpen segített, hogy Stephen Harper konzervatív miniszterelnök-jelölt nyíltan beszélt az általa elképzelt jövőről és leendő kormányának konkrét teendőiről. Ezzel sikeresen megkülönböztette magát a 67 éves Paul Martin miniszterelnök által vezetett liberális párt politikai filozófiájától, és mérsékelt-középpárti alternatívát nyújtott a választópolgároknak. Harper sikere annak köszönhető, hogy megteremtette az összefogást a nyugat-kanadai keresztény-konzervatívok, a kelet-kanadai „vörös konzervatívok”, és Québec tartomány francia lakossága között. Felismerte azt, hogy pártja kizárólag egy ilyen jellegű koalícióval nyerhet választást Kanadában.
(Magyar Nemzet, 2006. január 25.)

Megerőszakolta főnöke feleségét egy gyulai vízvezetékszerelő, amíg a főnök kórházban feküdt