Csontos János: A lényeg szerintem még csak nem is ott van, ahová a hetilap helyezi a súlypontot: hogy legyen teljes ügynöknyilvánosság. E kérdésben kivételesen osztom az álláspontjukat, bár szerényen megjegyezném: a Magyar Nemzet által kirobbantott Medgyessy-botrány után az SZDSZ a koalíció fennmaradásának, Medgyessy Péter kormányfői továbbszolgálásának feltételéül szabta a kádári diktatúra titkos irattárának demokratizálását, társadalmasítását. Nem így lett; de az opportunista, hataloméhes szabad demokraták ma is ott csücsülnek a miniszteri bársonyszékekben. A politikai házasság sikertelen, a kormányzás csapnivaló, a választási kilátások számukra nem túl biztatók – kapóra jön viszont, hogy egy minden lében kanál hetilap, amely korábban Lovas István válóperes irataiban kutakodott, legutóbb pedig a riporterkirály Szepesi Györgyöt taszította le a trónjáról, megpróbálja finoman áttematizálni a közbeszédet: a gyurcsányi adóelkerülési botrány, Kunczének a Fenyő-ügyben játszott kétes szerepe felől a félmúlt morális feldolgozásának irányába. Ez a fennkölt értelmiségi küldetés nem tűnik lehetségesnek segítő titkosszolgálati orientálás nélkül, s a favágásnál a jelek szerint a hulló forgács minősége sem számít: tavaly Szabó István még az SZDSZ titkos államfői favoritja volt, most meg ott hever a nagy, bűzlő liberális mocsárban.
(Magyar Nemzet, 2006. január 28.)

Szandi engedett a csábításnak – olyat tett, amit eddig még soha