Martos Gábor: Fordítsuk meg ugyanis a dolgot: mi van akkor, ha ebben a helyzetben a magyar filmszakma egyszer az életben valóban „szorosan összezár” (nem mellesleg sok mindenkinek példát mutatva ezzel ebben az országban), és egy emberként azt mondja: ilyen lehetetlen helyzetbe kerülve idén nem tekintjük versenynek a szemlét, nem adunk, nem fogadunk el semmilyen díjat. (Hogy az ötlet nem egészen légből kapott: tessék csak arra gondolni, hogy az 1968-as cannes-i filmfesztiválon sem osztottak díjakat az ugyanakkor zajlott párizsi eseményekkel szolidaritást vállalva; nota bene: ezért nincs cannes-i nagydíjas magyar film, hiszen akkor még az a Jancsó Miklós is a fesztivál ilyetén történő befejezése mellett voksolt, akiről pedig akkorra már szinte köztudott volt, hogy az ő Csillagosok, katonákja fogja megkapni a fődíjat.)
Nem akarok én persze ötleteket adni senkinek, de azért tényleg azt gondolom: ebben a helyzetben most ez lenne az igazi bizalom. A szakma bizalma Szabó mellett, és bizalom egy lehetséges általános megtisztulásra. Mindannyiunkéra.
(Népszava, 2006. január 31.)

A rendőrség ismét betiltotta a Pride-felvonulást