Aczél Endre: Ugyazok az emberek, akik tegnap még lábtörlőnek használták Dánia zászlaját a kereszttel, és dühtől eltorzult arccal kiáltottak halált egy általuk nem ismert ország nem ismert újságjának nem ismert karikaturistájára mint a próféta megszentségtelenítőire, továbbá a „nagy iszlámellenes összeesküvés” összes részvevőjére (élükön az Egyesült Államokkal és a kihagyhatatlan Izraellel), – nos, ugyanazok az emberek szándékosan, kitervelten, könyörtelenül felrobbantották a síita iszlám egyik szent helyét, az iraki Szamarrában lévő 12oo éves al-Aszkari-mecsetet. Az elkövetők, ez teljes bizonyossággal kimondható, a rivális szunnita felekezetből jöttek.
Válaszként a síiták ugyancsak templomokat robbantottak, szunnitákat persze; egy kicsit papokat is öltek. Kíváncsi vagyok, ki bocsát ki fatvát a templomrobbantók ellen? Mert ha a néhai Khomeini ajatollah halálra ítélhette Salman Rushdie angol írót (a Sátáni versekért); ha Pakisztánban elvadult papok vérdíjat tűzhettek ki a dán karikaturista fejére, akkor talán úgy volna illendő, már az arányok kedvéért is, hogy az Allah nevében robbantgatók is kapjanak egy fatvát a nyakukba. Vagy: „családi körben” minden szentséggyalázás megengedett? Szem nem rebben, ha a megveszekedett iráni vezetők (síiták!) Izraelre és az amerikai megszállókra mutogatnak? (Nem. A restelkedő hívő szívesen hisz az ilyesmiben.)
(Népszabadság, 2006. február 25.)
origo.hu
Orbán Viktor: A devizahitelesek katasztrófáját a baloldal hozta Magyarország nyakára
