Emlékezetes: Szász Károly ellen még 2003-ban, a K&H-botrány kirobbanása idején intenzív politikai támadás indult, a Keller László vezette közpénzügyi államtitkárságon ekkor készítették el azt a sajtóhoz is eljuttatott anyagot, amelyben az elnök állítólagos ügyeit próbálták számba venni. Szász Károly ekkor úgy nyilatkozott: a koholmányok alapján akcióprogram készült azért, hogy eltávolíthassák tisztségéből, és kifogásolta, hogy az irat elkészítéséhez az államtitkárság titkosszolgálati módszereket használt.
– Keller László előbb jogi képviselő nélkül próbált meg sajtó-helyreigazítási pert kezdeményezni Szász Károllyal szemben, ami fogalmilag kizárt, ugyanis ilyen keresetet csak szerkesztőséggel szemben lehet benyújtani – ismertette a kereset előzményeit Szalay Péter, Szász jogi képviselője. A politikus végül ügyvédet fogadott és személyiségi jogi pert indított.
Szalay Péter a bíróságon előadta: Tóth András nemzetbiztonsági államtitkár 2003. június 20-án, a köztévé Nap-kelte című műsorában elismerte, a közpénzügyi államtitkárságon állampolgári bejelentések alapján összefoglaló munkaanyag készült Szász Károly tevékenységéről. Közölte, ügyfele ebből arra következtetett, hogy Keller László és hivatala közreműködött az irat összeállításában. Két nappal később egy rádióműsorban maga a felperes nyilatkozta, hogy az államtitkárságot megkereste több, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletétől (PSZÁF) már távozott munkatárs, akiknek bejelentéseit összegyűjtötték, és a kérdéses jelentés tartalmazza a hivatal álláspontját is. – Ezzel Keller is elismerte, hogy részt vettek a dokumentum készítésében – hangsúlyozta a tárgyaláson az ügyvéd.
A Pest Megyei Bíróság nem jogerősen elutasította a politikus keresetét, és kötelezte a perköltség megfizetésére. – Keller Lászlónak közszereplőként jobban kell tolerálnia a kritikát, az irat koholmánynak nevezése pedig Szász Károly részéről vélemény volt, amit szintén tűrnie kell – hangzott el az ítélet indoklásában. A titkosszolgálati módszerek megemlítéléséről a bíróság kimondta: az iratok alapján úgy tűnik, hogy az államtitkárság folytatott ilyen tevékenységet, pedig a működéséről szóló kormányrendelet nem adott ilyen jogosítványt a hivatalnak. Az alperes által hivatkozott rendőrségi jegyzőkönyvekből kiderült, hogy Keller Lászlónak az a kijelentése, miszerint a PSZÁF volt munkatársai „besétáltak” az államtitkárságra és ott megtették észrevételeiket, nem igaz, mert a BRFK-nak egy másik ügyben készült dokumentumai szerint, éppen a hivatal kereste meg őket – áll az indoklásban.
Keller László fenntartotta, hogy semmi köze a dokumentumhoz, így a per másodfokon várhatóan a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik.
origo.hu
Bécsben elszabadult az LMBTQ őrület - videó
