Nem jelentenek változást a módosuló határátlépési szabályok
Január 29-én módosultak Romániában a határátlépési szabályok: eszerint a schengeni övezetben 90 napnál hosszabb ideig tartózkodó román állampolgároknak a román határrendőrség nem vonja be automatikusan az útlevelét. A gyakorlat viszont azt mutatja: az övezethez tartozó államokban és a Magyarországon való tartózkodás továbbra sem lehet 90 napnál hosszabb. A helyzet változatlanságára hívja fel a figyelmet az a közlemény is, amelyet a kolozsvári magyar főkonzulátus bocsátott ki tegnap: ebben értesítik a Magyarországra beutazni kívánó, valamint a már itt tartózkodó román állampolgárokat, hogy továbbra is az a szabályozás van érvényben, hogy 180 naponként 90 napig lehet folyamatosan tartózkodni vízum nélkül az országban. Vasile Blaga belügyminiszter pedig azt hangsúlyozta: az útlevél bevonása ezentúl is fenyegeti majd a törvénysértő személyeket – a változás annyi, hogy a román határrendőrség nem automatikusan, hanem csak bírósági eljárás következtében vonhatja be útlevelüket. A bírósági eljárás dönti majd el, minden esetet külön megtárgyalva, hogy kinek indokolt korlátozni ily módon a szabad mozgási jogát.
A belügyminiszter csak másfél hónap múlva tervez valós könnyítéseket, ami abból állna, hogy határátlépéskor a jelenlegihez képest kevesebb iratot kell felmutatni. Azt leszögezte: a határátlépéshez szükséges pénzösszeg esetében semmi nem változik.
(Szabadság Kolozsvári Közéleti Napilap)
Kétnyelvű anyakönyv: csak Magyarországon veszik hasznát?
Egy 2003-as döntés értelmében a Vajdaság Autonóm Tartományhoz tartozó községekben – ahol a nemzeti kisebbségek nyelve is hivatalos nyelv – a nemzeti kisebbségek tagjainak kérésére az anyakönyvi kivonatokat két nyelven – szerbül és a kisebbség nyelvén, annak írásmódja szerint – adják ki. Szabadkai, magyarkanizsai, zentai, adai, óbecsei és újvidéki anyakönyvvezetők elmondása szerint mindenhol rendelkeznek kétnyelvű nyomtatványokkal, és nagy igény van a kétnyelvű dokumentumra. Az anyakönyvvezetők számokban nem tudták kifejezni, mennyi kérelem érkezik hozzájuk évente, de azt mindannyian alátámasztották, hogy a szerb-magyar kétnyelvű anyakönyvi kivonatok a legkeresettebbek. Egyedül Szabadkáról jelezték, hogy többségben van a szerb és horvát kétnyelvű dokumentumok igénylése.
Az illetékesek elmondása szerint Vajdaságban szinte kizárólag magyarországi ügyeik intézésére kérnek szerbül és magyarul is kitöltött okmányokat. Leginkább az anyaországban történő házasságkötéshez, letelepedési vagy munkavállalási engedélyhez kérik, hiszen egy kétnyelű anyakönyvi kivonat beszerzése sokkal olcsóbb, mint egy szerb nyelvű dokumentum hivatalos lefordíttatása.
A gyakorlat azt mutatja, hogy a kétnyelvű dokumentumból odahaza kevés hasznuk van a kérelmezőknek, mivel kétnyelvű személyi igazolványhoz igen nehezen juthatnak. A rendőrség az ilyen jellegű kérést legtöbbször azzal hárítják el, hogy nincs magyar nyelvű könyvecskéjük, nincs „ö” betű az írógépükön, nem tud magyarul a hivatalnok és így tovább. Kijárható ugyan a dokumentum, de mindez időbe telik, valószínűleg többszöri sorbanállást, erőszakosabb viselkedést igényel. Egy zentai lakos például kétnyelvű útlevelet igényelt a rendőrségen. Kitartó utánjárással már csak egy „ö” betűt leütni képes írógép hiányzott. Végül az illető Korhecz Tamás tartományi kisebbségügyi titkár közbenjárására kapta kézhez az útlevelet, melyben magyarul is szerepel a neve. A titkár arra biztatta az érintetteket, hogy ne tántorodjanak el, kérjék bátran a dokumentumot. No, de azért mégsem fordulhatunk minden esetben a kisebbségügyi titkárhoz – jegyzi meg a Magyar Szó Online.
(Magyar Szó Online)
Nem megoldás a külföldi munkavállalás
Megtévesztők a Kárpátalját érintő munkanélküliségi statisztikai adatok, mivel az állástalanok többsége nem regisztráltatja magát – az alacsony munkanélküli segély miatt ugyanis ennek nem látja értelmét. A határmenti járásokra ez különösen érvényes, mivel itt a lakosság többsége beszéli a magyar nyelvet, és aránylag könnyen tud Magyarországon munkához jutni. Nem csökken azok száma, akik D-típusú vízumot igényelnek, amely elengedhetetlenül szükséges a legális külföldi munkavállaláshoz, ám a beregszászi, ungvári, munkácsi, nagyszőlősi járásokból sokan vállalnak illegális munkát is, főleg építkezéseken, tavasztól őszig pedig a mezőgazdaságban.
Az ukrán-magyar határon az utóbbi hónapokban bevezetett szigorítások, az üzemanyag-, cigarettacsempészet felszámolására irányuló radikális intézkedések bizonyára az eddiginél is több embert csábítnak majd arra, hogy külföldön keressék kenyerüket. A Kárpátalján uralkodó munkanélküliség, az alacsony fizetések ugyanis nem teszik lehetővé boldogulásukat szülőföldjükön.
Ennél is nehezebb helyzetben vannak a Kárpátalja többi járásának lakosai. A legutóbbi felmérések szerint az ilosvai járásban például az 52 ezer fős munkaképes lakosságból csak 16 ezernek van állandó munkája, további kétezren alkalmi munkákból tartják fenn családjaikat. Összesen közel 34 ezren dolgoznak külföldön, főleg az Egyesült Államokban, Portugáliában, Olaszországban, Görögországban. Az ukrán vendégmunkások túlnyomó része olyan munkát végez, melyet mások nem vállalnak. Építkezéseken dolgoznak, csatornázási munkálatokat végeznek, földeket művelnek. Mások idős, magatehetetlen emberek gondozását vállalják el, Portugáliában ezért például havonta 500 eurót fizetnek. Arra, hogy a diplomások képzettségüknek megfelelő állást kapjanak, szinte semmi esélyük nincs. A hazatérők ráadásul rendszerint romokban találják gazdaságaikat, a sokévi nehéz munkával megkeresett pénzük gyorsan elfogy, kezdhetnek mindent elölről.
A külföldi munkavállalás csak bizonyos ideig segítheti ki a bajbajutottakat, hosszú távon számítani arra nem lehet. Megoldást csak a munkanélküliség felszámolása hozhatna. Erre azonban a jelenlegi körülmények ismeretében még valószínűleg sokat kell várni.
(Kárpátinfo)
origo.hu
Schobert Norbi megszólalt a stroke után, így van most
