A magyar rövidpályás gyorskorcsolyázók hatalmas meglepetésre öt olimpiai pontot is szereztek már a torinói ötkarikás játékokon. Huszár Erika múlt szombaton csodás versenyzéssel a negyedik helyen végzett a short track 1500 méteres fináléjában, ami után nyugodtan hátradőlhetne, ám nem teszi, hiszen szombat este újra korcsolyát húz. A 22 éves sportoló az 1000 méteres távon is meg kívánja ismételni a bravúros szereplést – árulta el az MNO érdeklődésére.
– Mióta korcsolyázik?
– 1993-ban, tíz évesen indultam az első gyorsasági görkorcsolya versenyemen, utána nem sokkal már gyorskorcsolyáztam is. 2000 januárjáig gyorskorcsolyáztam, de akkor megszűnt a jégpálya Jászberényben, ezért sokáig csak a görkori maradt, amiben kétszeres junior-Eb-győztesnek vallhatom magam, míg a felnőtt világbajnokságon hetedik helyen végeztem 1000 méteren. Máig hiányzik a görkori, és bár sokban hasonlít a jeges változathoz, azért sok az eltérés is.
– Minek van nagyobb szerepe ebben rövidpályás gyorskorcsolyában a képességeknek vagy a szerencsének?
– Sajnos sokan azt hiszik, hogy ebben a sportágban csak a szerencse számít, ám ez természetesen nem igaz. Persze az életben mindenhez kell valamennyi szerencse, így nem hátrány ez a short track esetében sem. Ugyanakkor ez a sport sokkal inkább a taktikázásról szól: mindenki felépít egy stratégiát az adott távra, valaki arra épít, hogy rögtön előre tör és végig vezet, mások inkább a többiek hibáira várnak. Minden táv más taktikát igényel. A taktika mellett fontos szerepe van az adottságoknak, a gyorsaságnak, a robbanékonyságnak, de persze mentálisan is topon kell lenni. Az 1000 méteres táv szerdai előfutamaiban ezen szempontokból elégedett voltam magammal, remélem a szombati elődöntőben is bírni fogom.
– Az olimpia előtt a Világkupában és az Eb-n is sikeresen szerepelt, mivel előbbiben hatodik, utóbbiban negyedik helyen végzett. Változtatott valamit, hogy most sorra jönnek a jó eredmények?
– Az edzéseket nem én állítom össze, az az edzők feladatai, tehát a változtatás is rajtuk múlik. Az edzőpartnereknek is sokat köszönhetek, mivel egyedül nem lehet megfelelően készülni.
– Az olimpia előtt merte egyáltalán remélni, hogy ilyen előkelő helyen végez?
– Legszebb álmaimban mindig magasra teszem a mércét magamnak. Bíztam benne, hogy döntőbe jutok az egyik versenyszámban, örülök, hogy 1500 méteren ez sikerült is, és szerencsére még nincs vége az olimpiának, hiszen ez szombaton 1000 méteren is összejöhet.
– Nem fél attól, hogy ezt követően mindenki a jó eredményt várja el a rövidpályás gyorskorcsolyázóktól?
– Dehogy félek! Eddig is jó eredményt varták tőlem, és én is magamtól. Ez csak ösztönözni fog, és a továbbiakban is megteszek minden tőlem telhetőt. Remélem, ott lehetek a márciusi világbajnokságon Minneapolisban, ahol főként az 500 méteres távon szeretnék jól szerepelni, mivel az ötkarikás játékokon ez nem sikerült.
– Miben olyan jó a jászberényi gyorskorcsolyás műhely, hogy ennyi klasszist ki tud nevelni?
– Belovali József, a nevelőedzőm sok gyereket toborozott össze, és már a kezdetektől nagy kedvvel és odaadással edzettünk, és jártunk a versenyekre. Most már a fővárosban készülünk, de ott is remek edzők készítenek fel minket. A csapaton belül is megy a rivalizálás, de ez csak előnyére szolgál mindenkinek.
– Milyen szerepléssel lenne elégedett szombaton?
– 1000 méteren nagyon nehéz futam vár rám. Már elégedett vagyok azzal is, hogy a legjobb tizenhat közé jutottam, de higgadt és taktikus versenyzéssel nem lehet baj szombaton sem.
– A negyedik hely után jobban figyelnek Önre a vetélytársak?
– Eddig is figyeltek rám, mivel a Világkupa versenyeken már minden távon végeztem az első tíz között, így kellően ismertek. Nem zavar, hiszen tudják, hogy velem nem lesz könnyű dolguk.
– Knoch Viktor autót vesz a MOB-tól kapott jutalomból, Önnek milyen tervei vannak az összeggel?
– Még nem is volt időm ilyeneken gondolkodni, de nem fogom elherdálni, az biztos. Viktornak könnyű, ő már február tizenkettedike óta nem versenyez.

A Karácsony-féle Pride-ról kérdeztük a Tisza Pártot, mi is meglepődtünk a válaszon