Március 15-e az az ünnep, amelyet a magyar nemzet alkotott meg magának. Előbb volt pirosbetűs ünnep az emberek szívében, mint a naptárban, és kitüntetett szerepét azóta is megőrizte: március 15-ét ugyanis mindig tiszta szívvel, fenntartások nélkül lehet ünnepelni – mondta Sólyom László ünnepi beszédében, amelyet a köztelevízió közvetített – majd így folytatta: A magyar népben élő március tizenötödikéhez mérve rögtön kiderül, mikor cseng hamisan az állami rendezvény. E napon az érzelmek, a hazaszeretet, a hazafiság megvallása szép és helyénvaló, az ünnep kisajátítására való törekvés viszont méltatlan. Az államfő felidézte iskoláskorának megemlékezéseit, majd az 1956-os forradalmat idézte, s kitért az 1989-es „a felszabadulás érzésétől mámoros március tizenötödikéjére, amikor Cserhalmi György a jelképesen elfoglalt Magyar Televízió lépcsőjéről kiáltotta ki tizenhárom pontban, hogy mit kíván a magyar nemzet!”
Megvalósult-e minden?
1848 és 1956 immár elválaszthatatlanul összeforrt; örökségét a Kádár korszakban a hetvenes évektől a Petőfi szobornál minden március 15-én összegyűlő fiatalok őrizték. Szétkergették őket, de igazságukat nem tudta túlharsogni az úgynevezett forradalmi ifjúsági napok hazugsága – fogalmazott Sólyom. Az államfő szerint 1848 óta nem történt meg, hogy ennyire rövid idő alatt, véráldozat nélkül, ilyen gyökeres, a hon minden polgárát érintő változások menjenek végbe.
Akkor most megvalósult minden? – kérdezte Sólyom László, majd így folytatta: Eddig mindegyik rendszer 48 örökösének mondta magát – most végre, először állíthatjuk-e, hogy ez igaz? A válaszhoz fel kell idézni, mi volt 1848 lényege. 1989/90-ben is 1848 célkitűzései vezettek minket, és ha törvényeinket nézzük, ha intézményeinkre tekintünk, úgy tűnik, mindez megvalósult 1990-ben is. De valóban így van ez?
Aki megünnepli március 5-ét, az magyar
Sólyom ünnepi beszédében kiemelte: 1848 dicsőségesen létrehozta az egységes politikai nemzetet. A jogegyenlőséggel az ország összes lakosa, nemzeti vagy nyelvi megkülönböztetés nélkül – hogy a 19. század közjogi nyelvét használjam – a Szent Korona tagja lett. Haza és nemzet egységének ez a konstrukciója azonban összeroppant egy másik nemzetalkotó igény súlya alatt. A reformkorban ugyanis a nyelvújítás egy másfajta nemzetfogalmat táplált és növesztett: a nemzetét, amely nyelvében él. A politikai nemzet és a – modern szóval – kulturális nemzet nem esett egybe, a Magyar Királyság népességének kevesebb mint a fele volt magyar anyanyelvű. A nemzetiségi ellentétek azonban azonnal kirobbantak, s mivel senki nem tudott megoldást, végül ez is hozzájárult Trianonhoz.
Sólyom úgy vélte, szívet melengető érzés, hogy szerte a Kárpát-medencében ünnepeltek ma!„ Aki március 15-ét megünnepli, a magyar nemzet része, akárhol is él” – jelentette ki.
Az államfő azt mondta, hogy az egységes szabadság ma sokkal tágabb, mint amikor a nemzetállamok alapításához vezetett. Ma a jogállamiságot, az európai normákat jelenti, beleértve az autonómia különböző formáit, amelyekkel a kulturális nemzet élhet. Kidolgozott, világos, a nemzet minden része által elhatározott, és hosszú távon következetesen érvényesített politikára van szükség. Ezt megalkotni és követni valóban márciushoz méltó feladat.A köztársasági elnök szerint tiszteletben kell tartani a sokat szenvedett és áldozatos idősebb nemzedékek érzelmeit, de a határon túli magyarokra vonatkozó politikát alapvetően újra kell gondolni. Például abból kellene kiindulni, hogyan gondolkodnak azok a határon túli fiatalok, akik már a rendszerváltások után nőttek fel. Miért és hogyan akarnak ők magyarok maradni? Mit, mi újat várnak az anyaországtól a hagyományos segélyezés helyett vagy mellett? Nincs egységes megoldás – jelentette ki Sólyom. Kell egységes érzelem: elszántság és együvé tartozás, de mindenütt más-más tettekre van szükség. A határon túli magyarságnak gazdasági erőre, értelmiségre, kulturális és politikai intézményekre van szüksége ahhoz, hogy fennmaradjon.
„Az újrakezdés érdekében én meg fogom tenni mindazt, amit a köztársasági elnök megtehet” – ígérte az államfő.
A szabadságot nem szabad fekláldozni a remélt biztonságért
A köztársasági elnök úgy vélte, az 1848-as törvények óta nagyon „eljogiasodott” a világ. Alkotmányok részletezik, újabb és újabb nemzetközi egyezmények, karták, rendes-, alkotmány- és nemzetközi bíróságok vigyázzák a sokasodó emberi jogokat. Sólyom szerint ügyelnünk kell arra, hogy ebben az elaprózódásban a technikai finomságok között még megtaláljuk a szabadságjogok lelkét, mert a betű öl; a lélek az, ami megelevenít. Március 15-ére emlékezve jusson eszünkbe, hogy a szabadság mekkora érték, hogy nem mondhatunk le róla, akármilyen fenyegetések érik mindennapi életünket. A szabadságot a biztonsággal összhangba kell hozni, de nem szabad feláldozni a remélt biztonságért – jelentette ki a köztársasági elnök.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
