Az unió eljárást kezdeményezett a francia hatóságok ellen azért, mert a párizsi kormány tizenegy gazdasági szektort „stratégiai fontosságúnak” minősítve korlátozásokat vezetett be az ezen a területeken kivásárlási szándékkal jelentkező külföldi cégekkel szemben. A franciák elsősorban az energiaszektorukat féltik, hasonlóan a spanyolokhoz és a luxemburgiakhoz.
A kilencvenes évek elején ugyan még állandóan ostorozták Szlovéniát, a korábbi jugoszláv tagköztársaságot, mert csak 2002 után engedett jelentősebb teret a külföldi tőkének, s a privatizáció is igen visszafogott volt, ám ma már példaként emlegetik az unióban. Eközben Lengyelországban különösebb botrányok nélkül zajlik a nemzeti gázipari konszern visszaállamosítása. Nem elképzelhetetlen, hogy a lengyel példát többen követik a térségben. Szlovákia is fontolgatja, hogy újra állami kézbe veszi a Barátság kőolajvezeték szlovák szakaszát kezelő társaság tulajdonrészét.
Regula a patrióta gazdaságnak
A minap az unió 25 tagjából 21 kapott körmöst Brüsszel hajthatatlan biztosától, a belső piacért és szolgáltatásokért felelős ír Charlie McCreevytől, aki szerint a siker titka a liberalizáció. Eközben a „patrióta gazdaság” foggal-körömmel és mind több országra kiterjedve védekezik Brüsszel egységesítő hatalma ellen.
Noha a Gyurcsány-kormány igazán nem vádolható túlzott hajlammal a gazdasági patriotizmusra, az Európai Bizottság kétszer is megintette még Budapestet is: egyszer azért, mert Magyarország korlátokat állít a növényvédő szerek, a bio-növényvédőszerek és a gyógynövényalapú termékek kereskedelme elé – akár Spanyolország és Belgium –; másodszor pedig azért, mert nem enged teret külföldi cégeknek, hogy a sportfogadás terén konkuráljanak a hazai tulajdonú magyar cégekkel.
Ezek az intések azonban meszsze eltörpültek a volumenét tekintve legfájdalmasabb intézkedés mellett, amelyet Párizsnak címzett az Európai Bizottság. Az unió ugyanis a múlt kedden eljárást kezdeményezett a francia hatóságok ellen azért, mert a párizsi kormány tizenegy gazdasági szektort „stratégiai” fontosságúnak minősítve – közöttük a játékkaszinókat – korlátozásokat vezetett be az ezen területeken kivásárlási szándékkal jelentkező külföldi cégekkel szemben. Miután a bizottság hónapokon át keményen óvta Párizst, türelme fogytával végül is figyelmeztető levelet küldött a Villepin-kormánynak, ami a közösségi vétségek létrájának első foka, amelyen a következő fok a luxemburgi bíróság.
A franciák elsősorban az energiaszektorukat féltik, hasonlóan a spanyolokhoz és a luxemburgiakhoz. A gallokat először az dühítette fel, hogy az amerikai PepsiCo cég be akarta kebelezni a Danone-t, s e düh vezetett a „patrióta gazdaság” politikájának meghirdetéséhez. A kérdés persze az, hogy Brüsszelnek mekkora a hatalma, vagyis miként képes rábírni a patrióta gazdaság vonatára – értsd: a nemzeti érdekek erős képviseletére – felszállt országokat arra, hogy szálljanak le róla. A kérdés egyelőre megválaszolatlan, ugyanis – hangozzék bármily furán – még az EU bírósági döntései sem garantálják azt, hogy az unió akaratát érvényesíteni tudja, annak ellenére, hogy az uniós szerződés értelmében jogilag Brüszszelnek van igaza. Elméletben. A gyakorlatban a helyzet azonban nem egészen így néz ki.
2005 júniusában például a luxemburgi bíróság döntésében elmarasztalta a római kormányt, hogy energiaszektorában egy 2001-es törvényre hivatkozva illegálisan akadályozza a külföldi beruházást. Hogy erre mit tett Olaszország? Fütyült a luxemburgi bíróság döntésére, és makacsul kitartott saját törvénye mellett. Sőt igazi olasz arcátlansággal – hangoztatják Brüsszelben – Róma nem átall azért panaszkodni az Európai Bizottságnál, mert Franciaországnak bezzeg megengedi az energiavállalatai külföldi kivásárlását. Amire kedden Brüsszel azzal válaszolt, hogy Olaszországot a 2001-es törvény megtartása miatt ismét a luxemburgi EU-bíróság elé viszik.
José Manuel Barroso elnöknek a jelek szerint mindebből elege lett, s arról panaszkodott, hogy az uniós törvények semmibevétele a 460 millió lelket számláló Európai Unió jövőjét veszélyezteti. Mint mondta: fél évszázadon át az unió törvényeinek tisztelete biztosította a szupranacionális szervezetben a békét és a prosperitást. Csakhogy időközben egy és más változott. Például az, hogy az Európai Unió alkotmányát Franciaországban és Hollandiában tavaly népszavazáson elutasították, s azóta az unió lakosságának egyáltalán nem elhanyagolható része Brüsszelre mind sandább szemmel néz, amely akkor hangoztatja csupán elvhűségét és szilárd eltökéltségét, amikor neki az hasznos. Mert – kérdezik többek között a lengyelek is, akik bankjuk védelmében álltak ki Brüsszellel szemben – miként van az, hogy az unió az egyik alapelvét (az egységes piacon a verseny teljes liberalizálását) oly komolyan veszi, míg más alapelveit, például a szabad munkavállalást, szemtelen frivolsággal hágja át? Mert ez történt a volt holland biztos, Bolkestein nevéhez fűződő irányelvvel, amely a szolgáltatások terén is teljes liberalizációra törekedett – ettől olyannyira tart Nyugat-Európa. Pontosabban attól, hogy egy magyar vagy litván munkavállaló például Németországban a magyar törvényeknek megfelelően bejegyzett és működtetett cégével végezzen szolgáltatást Berlinben. Ami ellen hatalmas szakszervezeti ellenállás és tüntetés bontakozott ki többek között a strasbourgi parlament épülete előtt, ahol tízezrek vonultak fel – nem is a legbékésebben utcai politizálva –, szavazóként is értésükre adva az európai parlamenti képviselőknek, hogy igencsak nem szeretnék a „származási ország elvét”, hanem annak ellenkezőjét: vagyis követelték, hogy a szolgáltató a szolgáltatás végzésének helyén érvényes törvények szerint működjön. Amit a parlament el is fogadott, miközben a német szociáldemokrata Evelyn Gebhardt, a téma felelőse háláját fejezte ki a „kedves Charlie-nak”, vagyis a máskor oly liberális Charlie McCreevy biztosnak, amiért a bizottság megtartotta adott szavát az Európai Parlamentnek, s nem teszi tönkre a „szociális Európát”. Azért igazán jó tudni, hogy a legliberálisabb szív is képes a kellő pillanatban az érdekek menti meghasadásra.
Osztrák dac. Az Európai Unió ellenkezésével nem törődve Ausztriában a jövő hónap közepétől bevezetik a cigarettákra megszabott fogyasztóiár-minimumot. Ennek kapcsán Maria Rauch-Kallat egészségügyi miniszter már be is jelentette: május közepétől dobozonként 3,25 eurónál, vagyis 850 forintnál alacsonyabb fogyasztói áron nem lehet cigarettát árusítani. A miniszter hangsúlyozta: higgadtan nézne egy EU-eljárás elé, ha Brüsszel továbbra is nehezményezné a minimálár kérdését. Emlékezetes, Brüsszel korábban arra figyelmeztette Ausztriát, hogy a minimálár megszabását versenyellenesnek és illegálisnak tartja. Az EU-oszágoknak a minimálár helyett a dohányárak adóhányadának az emelésével kellene fellépniük a dohányzás terjedésével szemben, mert így csak a dohánykonszernek bevételeit garantálják majd – szól a brüsszeli verdikt.
Lovas István (Brüsszel)
Részleges lengyel államosítás
Egyelőre nem úgy néz ki, hogy azoknak lenne igazuk, akik szerint az állam tulajdonosi szerepének erősítése, helyesebben ennek már a szándéka is automatikusan kivívja a piaci szereplők elsöprő erejű haragját.
Lengyelországban legalábbis különösebb botrányok nélkül zajlik a nemzeti gázipari konszern, a PBiNG részleges visszaállamosítása. Jelenleg a törvényi előkészítésen dolgozik a kormány.
A PGiNG 15 százalékát tavaly adta el a lengyel állam, méghozzá meglehetősen furcsa körülmények között. Először arról volt szó, hogy a társaság 15 százalékos tulajdonrészét, egészen pontosan kilencszázmillió részvényt az országgyűlési választások után vezetik be a varsói tőzsdére, az akkori szocialista kormány azonban váratlanul két nappal a voksolás időpontja elé hozta a kibocsátást. Nem véletlenül, hiszen minden közvélemény-kutatás azt mutatta, hogy a kabinet bukik a választásokon, az ellenzék pedig – a mostani kormány – nyíltan ellenezte a magánosítást. Érveik szerint ugyanis a privatizációval szabad út nyílik a társaságot felvásárolni szándékozó külföldi befektetők előtt, ráadásul az orosz függéstől való szabadulás sem képzelhető el erősebb állami szerepvállalás nélkül.
Nem lehetetlen, hogy a lengyel példa kapóssá válik a térségben. Szlovákia is fontolgatja, hogy újra állami kézbe veszi a Barátság kőolajvezeték szlovák szakaszát kezelő társaság 49 százalékát. A pakett jelenleg a felszámolás alatt álló Jukosz kezében van, amely egy másik orosz társaságnak adná el tulajdonrészét. Erre az ügyletre azonban az illetékes szlovák hivatalok még nem bólintottak rá, s az orosz lapok szerint ennek az lehet az egyik oka, hogy Szlovákia szívesen visszaszerezné a cég teljes irányítását.
Erdősi Csaba
Szlovénia a régió osztályelsője
A kilencvenes évek elején ugyan még állandóan ostorozták Szlovéniát, a korábbi jugoszláv tagköztársaságot, mert csak 2002 után engedett jelentősebb teret a külföldi tőkének, s a privatizáció is igen visszafogott volt, ám ma már példaként emlegetik az unióban.
A közelmúltban az IMF Szlovéniában tárgyaló képviselője, Juan José Fernandez-Ansola dicsérte az ország felkészültségét, s a kormányzat elkötelezettségét a pénzügyi fegyelem betartása, a gazdaság megfelelő szabályozása iránt. Az eurózóna előszobájának nevezett ERM–II rendszerbe például már néhány hónappal a csatlakozást követően, 2004 júniusában belépett az ország.
A szlovén kormány tudatosan és összehangoltan szabályozza a gazdaságot. Legutóbb például a jegybank csökkentette több kamatát is, hogy az eurózónához való csatlakozáskor ne okozzanak problémát az eltérő kamatszintek. A sikert Andrej Bajuk pénzügyminiszter az összehangolt kincstári és monetáris politikának tudja be. A tolár erős árfolyamának érdekében különösen ügyeltek arra, hogy a bérnövekedés mindig elmaradjon a termelékenység emelkedésétől. A nemzeti valuta árfolyamának kézben tartásakor a legnehezebb feladat a magasabb kamatlábak és a növekvő likviditás miatt bezúduló tőke ellenőrzése volt, de komoly erőfeszítést igényelt a makroökonómiai egyensúlyzavarok – infláció, növekvő költségvetési deficit vagy a folyó fizetési mérleg hiánya – elkerülése is. A sikerhez hozzájárult, hogy a kedvező földrajzi fekvésnek köszönhetően a jól képzett és szorgalmas munkaerővel gyorsan és könnyen integrálódott az ország az EU kereskedelmi rendszerébe. A szlovének most azt szeretnék elérni, hogy a tervezett október helyett már nyáron mondjon igent a szlovén euróra az unió, ugyanis az érmék és bankjegyek legyártásához legalább öt hónapra van szükségük. Az árakat mindenesetre március elsejétől tolárban és euróban is feltüntetik, hogy a majdani valutaváltáskor lássák az emberek, megugranak-e az árak – amint az több országban is megtörtén korábban – vagy sem.
Hajdú Péter
origo.hu
Sokkoló felvétel került elő a tragikus motorbalesetről – videó
