Seszták Ágnes: A 2002-es választások elvesztése után nem a Medgyessy- és Gyurcsány-kormány lett a média célpontja, hanem Orbán és a Fidesz maradt tűz alatt. Az eltelt négy év nem szólt másról: nehogy visszajöjjön Orbán. Ezért volt szőlőügy, házügy, bányaügy, légi kalózkodás, vagyonelszámoltatás, parlamenti vizsgálóbizottság, Mayer Aranka, sárazsadányi bekötőút, életterezés, populizmusvád, szélkakasozás. Az aljassági rekordot az a felmérés állította fel, amely szerint a tanárok állítólag odanyilatkoztak volna, hogy számukra Orbánnál még Szálasi is népszerűbb. Ha érteni szeretnénk a tömeges brutalizálódás lélektanát, a mindent elöntő gorombaságot, trágárságot, a tettlegességet és azt a fajta intoleranciát, amitől feltűnően szenvedünk az utóbbi években, akkor az eredőjét valahol itt kellene keresnünk: a nemzeti oldal és Orbán Viktor ellen folytatott évtizedes hecckampányban.
Hogy miért szálka a baloldal és a liberálisok szemében? Mert felépítette, ötven lenullázott év után kormányképes párttá szervezte a nemzeti jobboldalt. Mert szeretik, és ez egy érdekvezérelt világban teljességgel érthetetlen. Mert hisznek benne, és mert karizmatikus államférfivá nőtte ki magát. Mert kimondta, hogy Magyarországon a magyarok a legfontosabbak. Ezért különösen sokan szeretnék, ha eltűnne a politikai életből. Csak hát van egy iciri-piciri bökkenő: az a kétmillió-háromszázezer jobboldali szavazó…
(Magyar Nemzet, 2006. április 21.)
origo.hu
Halott csecsemőt találtak egy magyarországi üzem mosdójában
