Szepesi Attila: Körös-körül az erdők és a ligetek ütköző rügyei kékek, aranyzöldek, opálosak. Fehéren lobog köztük egy-egy mandulafa. Amúgy lélek se mozdul. Az őz beleveszett a fenyvesbe. Az ölyvpár tovaszállt. A tarka gyurgyalagok, amelyek a bányató meredek partfalában fészkelnek, még valahol a Földközi-tenger fölött igyekezhetnek hazafelé. A magasban csapongó partifecskék csivitje sem hallatszik idáig. Csak a pálkövei dombhajlatból kanyarog egy karcsú füstoszlop – az emberi élet egyetlen nyoma – az ég felé.
(Magyar Nemzet, 2006. április 15.)

Egy szélsőbaloldali provokátor kerül Gyurcsány helyére